Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
Tehát, a XIX. században Abházia névlegesen török fennhatóság alatt élt és a befolyásos orosz orientációjú uralkodó hercegek igyekeztek megszabadulni ettől a névleges uralomtól, hogy Oroszország valós uralma alá kerüljenek! Bizony, kissé különös a felében muzulmán abházok részéről ekkora vonzalom a keresztény Oroszország iránt! Ebben a három bekezdésben a szerzők alaptalan és hamis állításokat halmoznak össze, számítva az olvasó bizalmára és bizonyos járatlanságára az adott témában. „A VIII. században létrejött az Abház királyság” - írják a levél szerzői. Hogyan Jött létre”? A mai abházok feltételezett elődeiről, többek közt az apszilokról és abazgákról az időszámítás előtti II. századig semmi információnk nincsen, miközben más törzsekről (melyek nyilvánvalóan grúz származásúak voltak, és benépesítették Nyugat-Grúziát, Abháziát is beleértve) sok a bizonyíték az antik és az archaikus korból is. Még az időszámítás előtti második ezredből ismerjük a kolhidai törzseket és a kolhidai királyságot (gondoljunk az argonauták mítoszára). Mi több, a források nemcsak etnikai és törzsi összetételükről tanúskodnak, de az ősi grúz államképződmények határairól is. Az Abház királyság „létrejöttét” megelőzte az Egriszi királyság (vagy bizánci források szerint Lazika) több évszázados léte, mely azt a területet is magába foglalta, melyen az Egriszi királyság után az Abház királyság létrejött. A 800-as években Abházia uralkodója II. Leon nem „országához csatolta a nyugat-grúz területeket”, ahogy az „Abház levél” szerzői írják, hanem egyesítette a nyugati grúz törzseket. Ezt az egyesítést pedig semmiképp sem tekinthetjük idegen földterületek meghódításának vagy a királysághoz való csatolásának. A nyolc erisztarchátus bármelyike (abház, chumi, bedi, szvani, racsa-takveri, guri, kutaiszi és sorapani) a körülmények kedvező alakulása folytán hasonló „visszacsatolásra” lett volna képes. A régi forrásokból az is kitűnik, hogy II. Leon öröklés útján lett Nyugat-Grúzia királya. A kelet-grúz történetíró, Dzsuanser tanúsága szerint Arcsil, Kelet- Grúzia (Kartli) királya, akinek hatalma Egriszre is kiterjedt, a bizánci uralkodó akaratából Abháziát is meghódította, s unokahúgát, Mir király lányát nőül adta Leonhoz, elismervén őt az egriszi trón birtokosának és örökösének, így ír erről a „Matiane Kartiszaj” névtelen krónikása: „Az egriszi király halála után, akinek nem volt utódja, Leon örökösödés révén került a trónra, mi több, Abházia felett is voltaképp örökség révén bírta hatalmát. Ilyenformán egyrészt a kelet-grúz király akaratából az egriszi trónt öröklő unokahúggal, másrészt a bizánci befolyás gyengülésével II. León Nyugat-Grúzia s eredeti birodalma nevének alapján Abházia királya lett.” így lett Nyugat-Grúzia „Ab- háziává”. A világtörténelemben szép számmal találunk hasonló esetet népek bekebelezésére. Ezért abban sincs semmi meglepő, hogy Leon fővárosát Ana- kopijából (Novij Afonból) Kutaiszibe tette át, amit természetesen saját városának tartott és nem egy leigázott városnak. Mint ismeretes, a fővárost ilyen gyorsan és nemtörődöm módon aligha telepítik át idegen, még alig meghódított területre! Ezután az „abházok királya” kifejezés mindig benne volt a grúz királyok teljes címében: „abházok, grúzok, kahok királya”. Az egységes grúz állam kialakulása Abháziával kezdődik, királyok és uralkodók címe pedig sohasem kezdődött a meghódított földek nevével. Jusson eszünkbe az orosz uralkodók 621
