Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

zanak el sértő és megalázó megjegyzések a grúz népnek címezve, s nemcsak elhangzanak, de nyomtatásban is napvilágot látnak. Elképzelhetjük, hogyan csengenek ezek a különböző gyűléseken. Erről tudósít az Abház Népi Fórum újsága az Egyesülés (1989. október 25.): „A Szovjetunió írószövetségének tagja, J. Lakerbaj a grúz tömegkommunikációs eszközök legutóbbi megnyilatkozásait a „hazugság és gyűlölet rettenetes hegyének, Mont Blanc-jának” nevezte. „Amikor arról olvastam, hogy asszonyainknak legalább két gyermeket kell szülniük s hogy csupán egyszerű fajfenntartással kell foglalkozniuk, megértettem, hogy fasizálódó bandával van dolgom, akiket Goebbels szívesen felvett volna csapatába.” Mikor, melyik újságban olvasta ezt J. Lakerbaj? Ilyen esetekben a leghelyesebb, ha kijelentjük; száradjon ez a megjegyzés a szerző lelkiismeretén. Hol van azonban a lelkiismerete? Egyáltalán, van-e neki?

Úgy gondoljuk, eleget foglalkoztunk az „Abház levél” morális-etikai összefüggéseivel. A tények, melyeket ellenfeleink előhoznak, gondos elemzést igényelnek. Mindjárt az elején kijelentjük, hogy nem kívánjuk a történelmi anyagot kommentálni, ismert grúz történészek az érintett kérdésekben már kifejtették véleményüket. Néhány gondolatunkat azonban mégis el kell itt mondanunk.

A „Zarja Vosztoka” című újságban (1989. július 28., 29., 30.) hozzáértő és alaposan megindokolt válasz jelent meg az „Abház levél”-re, melyet A. Apakidze, S. Dzidziguri, J. Kacsarava, K Lomtatidze, G. Melikisvili akadémikusok, G. Giorgadze, V. Dzsorbenadze, M. Lordkipanidze, Sz. Caisvili akadémiai levelező tagok, Dzs. Guinasvili, O. Zsordanyija, B. Lominadze, a történelemtudományok doktorai és U. Szidamonidze kandidátus, valamint a Grúz Kiadói Főigazgatóság első elnökhelyettese, G. Nacskebija írtak alá. Grúz történészek számos egyéb publikációt is közreadtak. Ennek ellenére mi is szeretnénk érinteni az „Abház levél” egyes „történelmi” megállapításait, hogy visszatérjünk azokhoz a vitathatatlan tényékhez és jelenségekhez, melyek nem keltenek kételyt a szakemberekben, ám az „Abház levél” szerzőinek a kezében a hazugság és a rágalom eszközeivé válnak, s a tapasztalatlan olvasó bizalmából akadálytalanul jutnak célba.

„...A grúz történetírás - olvassuk a „Levéf’-ben - nem tudomány a maga szokásos értelmében, hanem gondosan kidolgozott geopolitikai doktrína, melynek alapját a Kaukázus különböző részeire vonatkozó igények „törvénye- sítése” alkotja abból a célból, hogy a jövőben létrehozzák a „Nagy Grúziá”-t.

Semmi kedvünk annyira lealacsonyodni, amilyen színvonalon a levél szerzői ezt a kérdést megközelítik. Ám feltétlenül meg kell jegyeznünk: még ha figyelembe is vesszük az egyes történészeknek címzett bírálatokat, a tizenöt évszázados grúz történetírás során először találkozunk ilyen sommás megítéléssel.

Hogy a furcsa értékelést megalapozzák, a szerzők az alábbi következtetést teszik: „Grúzia a feudális széttagoltság időszakában gyakran került szánalomra méltó helyzetbe, amikor gyöngének és kivérzettnek bizonyult, erőtlen volt ahhoz, hogy megvédje önnön függetlenségét. Ilyenkor mindig a szomszédjaihoz fordult segítségért. Ám a történelem effajta bemutatása sértő lehet a grúz olvasó számára, egyszerűbb, ha kijelentik, Grúzia védelme e népek kötelezettsége (!) volt. így például a források és a tények ellenére teljesen

619