Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

tőit, a „sötétség hirdetőit”, az egyházi méltóságokat, a mensevikeket, Sztálint és Beriját... Ugyan miért változtak volna meg napjaink grúz emberei ilyen rettentő örökség után! Másutt is legalább ilyen ügyesen használják a politikai konjunktúrát: a „pangás” időszakának KB-titkára, Kapitonov úgymond elutasította, hogy Abháziát csatolják el Grúziától. Arra gondolnak, hogy napjainkban, a peresztrojka idején egy központi bizottsági titkár már nem utasítaná ezt vissza.

A kép nem lesz teljesen világos, ha nem vizsgáljuk meg két abház képviselő felszólalását a Szovjetunió Népképviselői Tanácsának első ülésszakán. Térjünk vissza az ülésszak első napjára. Azzal kezdődött, hogy V. Tolpezs- nyikov lett képviselő követelte, nevezzék meg azokat, akik az április 9-i tragédiáért* felelősek, s javasolta, emlékezzenek meg az elpusztultakról. A teremben levők felálltak s egyperces hallgatással fejezték ki véleményüket a történtekről. Majd a kérdés kapcsán E. Sengelaja, T. Gamkrelidze, I. Ro- gyionov és mások kaptak szót. Május 31-én, amikor a javasolt bizottság személyi összetételét vitatták meg, melyre a tbiliszi tragédia kivizsgálását bízták, J. Klumbisz litván küldött szólalt fel s kijelentette, hogy nem hajlandó egy teremben lenni a gyilkos Rogyionowal, s amíg a tábornok nem hagyja el a termet, nem kíván küldötti mandátumával élni. „Lelkiismeretem és meggyőződésem nem engedi, hogy együttműködjek egy gyilkossal. Ezért mindaddig lemondok képviselői mandátumomról, amíg Rogyionov tábornok közöttünk van.” Ezután T. Samba törtetett a szónoki emelvényhez és ezt mondta: „Kedves Elvtársak! Az ülésszak előtt két nappal és az ülésszak alatt immár ötödször próbálok szót kapni, hogy elmondhassam a véleményemet. El kell hogy mondjam, hogy amiről itt beszélünk, az összefügg az abház kérdéssel. Ezért szeretném, kérem és követelem, hogy holnap adjanak szót az Abház SZSZK képviselőjének, hogy megmagyarázza az abház nép „bűnét” ezekben az eseményekben.”

Mi volt ezzel a felszólalással T. Samba célja? Kihasználta azt a helyzetet, ami I. Rogyionov beszéde és az őt követő komszomolista funkcionárius, egykori „afganisztáni harcos” felszólalása keltett, amikor az „agresszívan engedelmes többség” a Szovjet Hadsereg és az orosz hazafiság védelmére kelt a „grúzok” merényletével szemben. T. Samba és V. Ardzinba megérezvén, hogy Grúzia számára súlyos pillanat következett be, ezt alkalmasnak tartották arra, hogy még egy csapást mérjenek rá. S a szónoki emelvényről ismét elhangzottak a vádak a grúzok nagyhatalmi sovinizmusáról és oroszellenes- ségéről. V. Ardzinba felszólalására a későbbiekben még visszatérünk. Itt most csupán annyit jegyzünk meg, hogy mint mindig, számítása akkor is pontos volt. Éppen a Grúzia számára oly nehéz napokban aktivizálódtak az abház szélsőségesek, bujtogatták a népet, mintha nem a mi közös fájdalmunk lett volna a nyelv, a környezetvédelem, a demográfia, a köztársaság függetlenségének kérdései és egyéb égetően fontos problémák. Vajon az alkotmány (1978) megváltoztatásával és a hozzá készített kiegészítés (1988) elfogadásával összefüggő kérdések Abházia ellen irányultak?

Meglepő, hogy egyes abház tudósok, írók szájából mily könnyen hang* E nap éjszakáján mészárolták le orosz különítményesek békésen tüntető polgárokat Tbilisziben gyalogsági ásóval, harci gáz bevetésével. (A Szerk.)

618