Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
Ugyan miféle jegyek alapján állapították meg a levél szerzői, hogy mit kívánt a grúz és az abház nép? J. Esba leveléből, vagy Sz. Ordzsonikidze döntéséből? Ám Sz. Ordzsonikidze korántsem jelenti a grúz népet, ahogy J. Esba sem maga az abház nép! Úgy tűnik tehát, hogy a muzulmán abházok kezdetektől fogva fintorogtak a velük egyhitű Törökországra, s a keresztény Oroszország felé igyekeztek. Az októberi forradalom után ez a „tömeges vonzalom” ismét úrrá lett ezen a népen - csupán az volt a különbség, hogy most az Oroszországi Föderációhoz vonzódtak, nem máshoz, ám ezúttal már örökre hozzá szerették volna kötni a sorsukat... Harmadik talpnyalás: Az abházokra ráerőltették a grúz nyelvet, noha nekik mindig az orosz imponált. Ezt az alkotmányban is rögzítették, amíg a grúzok arra nem kényszerítették őket, hogy három hivatalos nyelvet ismerjenek el Abháziéban - az abházt, az oroszt és a grúzt. - Nem akarunk mást, csak az oroszt: nos, úgy tűnik, ezért küzdöttek az abházok! Következésképp a XIX. században a grúz egyház vezetői nem elégedtek meg az abház egyház formális alárendelésével a grúz katolikosznak (így írják a levélben!), hanem még az egyházi szertartásokat is grúz nyelven folytatták Abháziéban. Az abházok grúzul pedig nem értettek. Viszont kiválóan ismerték a régi egyházi szláv nyelvet, s az iránta való ragaszkodásban még az oroszokat is fölülmúlják, mivel, érdemes megjegyezni, maguk az oroszok sem értik meg ezt az archaikus nyelvet! A levélben ezt olvashatjuk: „A grúz egyház vezetői ugyanilyen elszántan ellenálltak a kereszténység hirdetésének az abház egyházkörzetekben ószláv nyelven. Az abházok törekvése, hogy az orosz pravoszláv egyházon belül maradjanak, többször is megnyilvánult a szent szinó- dushoz küldött kérvényeikben, melyeket úgy értékeltek, mint alantas provokációt, mint névtelen és megvesztegetési provokációkat.” Az „Abház levél” szerzői természetesen egyáltalán nem kötelesek ismerni Grúzia és a grúz egyház történetét, miután szavaik szerint megvolt a saját, Grúziától teljesen „független” történelmük. Ám nem árt, ha megemlítjük: az abház egyház, miként a grúz is, abban az időben nem Grúzia katolikoszának, hanem az orosz exarchátusnak volt alárendelve. Ebben az időben a cári Oroszország nemcsak Grúzia független államiságát semmisítette meg, de durván megsértette a György-szerződés megfelelő bekezdését a grúz egyház önálló létéről. Ilyenformán a „többszöri kérvényezést” nem a grúz egyház, hanem az orosz szinódus vizsgálta felül! Érdemes még az alábbiakon is eltöprengenünk: miután ezek a kérelmek névtelenek voltak, s hívő oroszok írták azokat, valójában provokációval állunk szemben. így történhetett meg, hogy az egyik orosz egyházi felügyelő, a grúz egyház védnöke a tbiliszi papnevelde feketeszázas rektorának - szeretője férjének — meggyilkolása miatt kiátkozta saját hívőit, vagyis a grúz népet. Ily módon számolva le a grúz „nacionalista” papsággal, miért nem parancsolta meg, hogy Abháziéban ószláv nyelven vezessék a szertartásokat? Nem nehéz rájönni, hogy az „Abház levél” szerzőinek óhaja ellenére az abház hívők akkortájt nem tudtak oroszul, hanem grúzul (természetesen a keresztény abházokról van szó!), miután a IX. századtól kezdve csakis grúz nyelven hallották az egyházi szertartásokat. Negyedik talpnyalás: a levél szerzői úgy gondolják, hogy ügyesen kihasználták a politikai konjunktúrát. Sorra veszik a grúz nacionalizmus közvetí617
