Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Pete György: Trianon kísértete lebeg Grúzia felett?
PETE GYÖRGY Trianon árnyéka lebeg Grúzia felett? A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszívekben dúltak lábai. Amerre járt, írtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai r> Kelet-Európa legújabb, forradalmas változásainak nemzeti tragédiákba torkolló fejleményeit látva, borzongató de ja vue Vörösmarty Előszó-ja. Apokaliptikus időkben született, akkor amikor Európa kelete a „népek tavaszán” megijfodva, erős szívvel és karral, talpra állva, egyenrangú félként alkotórésze kívánt lenni egy új, szabad Európának, de hasztalan! Már akkor is hasztalan! Az európai reakció erői voltak a bűnösök — mondták a történészek. Igen. De ennek belső lényege nem az uralkodó körök hatalmi tébolya és gőgje volt, hanem a szűköske és ellentmondásos, de mindenképpen sovén polgáröntudat, s a burzsoá haszonelvű irigység keveréséből összeálló nyugat-európai féltékenység! Ez a féltékenység az európai történelem kezdeteitől máig a római, bizánci, frank, német, majd francia, angol hagyomány szerint keleti barbárokkal végeztette el az alkalmilag adódó piszkos munkát a keleti limesek környékén szerveződő népek, nemzetek ellenében. Napoleon ellenében is adódott az orosz szövetség, Kossuthék ellenében is. S adódott mindig eszközül a kisebbség a többség ellen, pontosabban a korrumpálható kisebbségi elit a jogaiért (benne kisebbségek jogaiért is) harcoló legitim nemzet ellen. 1790-ben elég volt Magyarország ellen csupán ezt az utóbbi fegyvert alkalmazni. 1848-49-ben kellett a muszka is. Aztán, idő múltán „reánk hozták a háborút, a rémetIsírjukban is megátkozott gazok”. A századelő nagylevegőjű modernizációs lendülete nem tudta belülről kikényszeríteni a térség értelmesen európaivá alakulását, s Breszt—Litovszk, Versailles és Trianon nyomán megszületett a nyomorúságra ítéltetett kisállamok régiója Kelet-közép Európában. A recept a korábbról ismert. Feluszított kisebbségek egyfelől a muszka szurony, másfelől elég volt a térség összeroppantásához. Két alkalommal is. Közös európai rend, európai felemelkedés helyett újra meg újra a kiszolgáltatottság helyzetében zuhant itt győztes és vesztes egyaránt. Revíziók helyett, távlatos megoldások helyett jöttek ellenhatásként a totalitarizmus barna, fekete, zöld, vörös árnyalatai. S gyógyítónak a rém, megint. Versaillest, Trianont Jaltával, Potsdammal, Párizzsal rehabilitálták, Breszt- Litovszk eltöröltetett. Félreértés ne essék! A nemzetek kifejlődése, szuverenitásuk megteremtése történelmi jelentőségű pozitív ténye e régiónak. Ósdi birodalmak mindenáron való megmentése nem lehetett és nem is volt célja a progresszív erőknek. Sem nyugaton, sem 605
