Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Pete György: Trianon kísértete lebeg Grúzia felett?

keleten. Ám nem magukra az érintett népekre bízatott rá az új elrendeződés kialakítása. Erre a győztesek lehetőséget sem kívántak adni. Ok csatlósokban, hatalmi érdekekben, befolyási övezetekben gondolkodtak, s ezen érdekek oltárán könnyű szívvel áldozták fel saját fennkölt elveiket is, ha szükséges volt. (Nemzeti önrendelkezés, közös megegyezés, népszavazás a vitás területekről, stb.) Wilson úr fennkölt elveinek megcsúfolása láttán morózusan hazautazott, s a vérgözős rabló mohóság csámcsogó ebeire, s az őket pórázon rángató nagyhatalmi pecérekre bízatott minden. Az európai önzés logikája újra meg újra érvényre jutott, érvényre jut századunkban.

íme a legújabb példa. Mikor annyi kudarcba, vérbefulladt kísérlet (1953, 1956, 1968, 1970, 1976, 1981) után az 1989—90-es évek meghozták a kelet-európai népek számára a fel- és elszabadulás lehetőségét a bolsevizmus rendszere, és a Szovjet Birodalom kényszereitől minden jó szándékú ember reménykedett egy új világrend mielőbbi kiépülésében. Főleg amikor maga a Szovjet Birodalom is széthullott 1991- ben. E remény nem is volt alaptalan, hiszen a minimális ésszerűség is megkövetelte volna az új helyzetben a kabátok újra gombolását. Erre azonban nem került sor. Amerika büszkén konstatálta, hogy vér nélküli győzelmével egyedüli szuperhatalom maradt, s legsürgősebb feladatának azt tekintette, hogy leszámoljon Kuwait ürügyén Irakkal. Másik legfontosabb külpolitikai feladatának pedig azt tekintette, tekinti, hogy támogassa a már kvázi bukott elnököket (Gorbacsov, Jelcin) és az általuk képviselt, garantáltan kivihetetlen kvázi reformokat. De legfőképp attól óvakodott Amerika, illetve Nyugat-Európa: nehogy a frissen pluralizálódó Kelet-Európát védelmébe kelljen vennie, netán integrálnia. A létrejött vákumhelyzetben rögtön meg is indultak a destabilizációs folyamatok. A Baltikumban és Moldáviában az orosz kisebbségek szítják a feszültséget, a Kaukázusban a Karabah-i, örmény-azeri konfliktus mellett pedig az őszét és abház szeparatisták Grúziát sodorták válságba. De legfőképpen a Juguszláv szövetségi állam szükségszerű felbomlását követő újabb véres Balkán-háború mutatja, hogy a remény indokolatlan volt. Sem a világ, sem Európa nem változtat mentalitásán, nem tanul a történelemből, sőt mintha minden eddiginél nagyobb riadalommal szemlélné a Kelet-Európában zajló folyamatokat. Ma már nyilvánvaló, hogy formális gesztusok megtételére szorítkozik csupán. Görcsösen védi saját pozicíóit, retteg a kockázattól, amelyet a térség integrálása jelent és tudat alatt valószínűleg roppantul visszakívánja a korábbi állapotokat: az ideológiai megosztottságot, a vasfüggönyt és két szuperhatalom katonai erőegyensúlyán nyugvó biztonságot, s a biztonságból fakadó jólétet.

Az európai közvélemény számára a médiák hihetetlenül primitív képet közvetítenek a térség állapotáról, problémáiról. S minél távolabbra tekintenek, annál riasztóbban manipulált és hiányos hírbázison épülnek fel a tudósítások és elemzések. Különösen igaz ez a volt Szovjetunió utódállamai esetén. E népek, nemzetiségek történelméről, jelen viszonyairól édeskeveset tud a világ, konfliktusai, motívumai, gyökerei, ezért alig érthetőek számukra. Tájékozódásuk szinte kizárólagosan a moszkvai hírügynökségek és az osztankinói tévé információira épül, melyeknek pártatlansága nagyon megkérdőjelezhető, sőt vitathatatlan, hogy nem egyszer tudatosan félretájékoztatnak, beállításaik megtévesztöek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Oroszországban mindig voltak, és ma is vannak olyan erők, melyek a Birodalom újraépítését tűzik ki célul. A nagyorosz nacionalisták, a katonai lobbyk, sőt a nemzeti érzésekre rájátszó bolsevik nomenklatúra Jelcint egyre inkább körülkerítve külön politikát folytat a függetlenséget választó kis népek, köztük Grúzia ellen. A beavatkozás és nyomás minden formáját alkalmazzák, ide értve az elsők között a kisebbségi problémák mesterséges felszítását. Erre nagyon jó példa az abház-grúz konfliktus, melynek kialakulására vonatkozóan az alább következő cikkünk hihetetlenül gazdag dokumentációt nyújt.

Abházia eloroszosításának és Grúziáról való leválasztásának terve igen régi keletű, a törökök kiűzése után, a 19. században még a cár idején kezdődött. A végve606