Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Gerald Grassl: Csillagtalan Budapest (vers) - Földeák Iván fordítása
GERALD GRASSL Csillagtalan Budapest Szentimentális alak vagyok s az ilyenek kedvelik a szimbólumokat. Ha egy férfi szeret egy nőt, vörös rózsát, szívhez szóló arany gyűrűcskét vagy aranyos szívecskét vet be a csábítási játékba. Fiatalemberként hajdanán a változások lehetőségét kergettem budapesti útjaimon, mindig és mindenütt egy űj világ jegyeit kutattam. Otthonról hozott romantikus érzéseimet táplálták a kellemes kulturális élmények. Vásároltam olcsón néhány, az egykori NDK-ban kiadott könyvet - a csillogó Nyugaton ezeket hiába kerestem. Az ötágú vöröscsillag már csak mint hatalmi jelvény volt jelen. 1956-ban, három évvel születésem után forradalom vagy ellenforradalom volt? Akkortájt, amikor Janus-arcú elvtársak sorra nyitották a kis presszókat, de Magyarországot még mint „létező szocializmus” országát tartották számon, egy idős, szomorúképű férfi azt panaszolta: a Balaton partján a sok szép villát és telket elkótyavetyélik a külföldieknek. Időközben megváltozott minden és semmi nem változott. A rendszerváltáskor egy majdan beköszöntő „vidám anarchiában” reménykedtem, ehelyett jött a populizmus, antiszemitizmus, dollár visszfénye csillog az emberek szemében s a szomszéd szegénységét már észre sem veszik — íme az új idők jelei. Bánatosan távozom a Keleti pályaudvarról. Az étkezőkocsiban hangoskodó bécsi építési vállalkozók ülnek, milliós üzletkötéseiket literszámra öblítik le borral. A vonat elindul. A peronon maradt vesztesek a kaszinóban keresik szerencséjüket, a bordélyházak színvonala jobb, mint bárhol a harmadik világban. Az eget felhők borítják és sehol egy csillag. Földeák Iván fordítása 596
