Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Legéndy Péter: A kép: kép vagy nem kép? (Kovács Attiláról)
LEGÉNDY PÉTER A kép: kép vagy nem kép? Mondják, hogy a tudomány színvonalát az határozza meg, hogy mennyiben képes a saját alapfogalmait válságba sodorni. Mondják, hogy a műtárgy nívóját az határozza meg, hogy mennyiben képes a művészet alapjait kikezdeni. Régebben azt tartották fontosnak, hogy a műtárgy a művészet lényegére irányuljon. Ma kifelé törekednek, sőt tülekednek a művészek, a művészetet elhagyni akarják. Azzal a célkitűzéssel indulnak, hogy kívülről majd megreformálják a művészetet, hogy rendbe hozzák, hogy újjá varázsolják, hogy érdekessé, hogy hatékonnyá tegyék, közérdekűvé és közértékűvé, vagyis, hogy felmagasztalják. Ezzel szemben a művészetet felmagasztaló művek mindeddig az ellenkező irányba, a lényegbe hatoló, a középpont felé törekvő műalkotások voltak. Lehet, hogy ez majd nem így lesz, de most még így van. Azt látjuk, hogy csak az ilyen művek tudnak igazán válságot teremteni. A válságot a legjobb művek okozták. A rossz művek csupán ellenszenvet szoktak kiváltani. Gondoljunk bele mélyebben, hogy mi a konstrukció, és mi a meditáció eredménye. Mi a készülő mű, és mi az, amire a művész közben gondol? Kovács Attila művei tökéletesen kivitelezettek. A manuális munka kifogástalan. Tudományosan érdekes a konstrukció, és képként a művészetben egzisztál. Esztétikai kifogás egyébként sem merülhetne fól vele szemben, mivel művei nem hagyományosan tartoznak az esztétika illetékességi körébe. Egyszerűen nem úgy néznek ki, mint a hagyományos kézzel festett művek, hanem a tökéletességnek valamilyen mechanikusan ismétlődő megnyilatkozását mutatják. A képek logikai mezőket ábrázolnak - logikai, matematikai műveletek egzakt nyomvonalán haladnak. Kovács Attila kiszámítja képeit, majd hosszú, elmélyült munkával kivitelezi őket - és közben meditál. Ha fontos az, hogy mire gondolt a festő, miközben a képet festi, akkor itt: a festett kép meditáció eredménye. (Könnyű lenne a dolgunk, ha buddhista szerzetes lenne, aki meditáció közben rajzolgat...) Kovács Attila elsősorban elméleti, gondolati síkon járult hozzá a művészethez - olvasható a katalógusban, a Dieter Ronte-szövegben. A kép valamilyen vonatkoztatási rendszer része, számítás elvont (képtelen) eredménye. Ha belegondulunk és az absztrakció útján haladunk befelé, akkor ez a semmi előtti utolsó állomás. Amiről Kovács Attila beszél, az így mondható el a lehető legabsztraktabb módon, mert ami még absztraktabb: az már nem jelenik meg a világban. Bizonyíték! - mondja Beke László. Képeinek nincsen hangulata, nincs festői témája, nem használ színeket, formákat. Azaz egyféle formát használ: a koordináta-rendszert. Kovács az 556
