Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Legéndy Péter: A kép: kép vagy nem kép? (Kovács Attiláról)
igazi anti-informel. Fölmerül a kérdés: ha a téma és a technika egyaránt festőietlen - sokkal inkább matematikai, tudományos, vagy filozofikus - akkor a kép tehát: kép vagy nem kép? Mindent, amit látunk, másképp is láthattuk volna - állítja Attila, meg hogy a szépség a relativitásban rejlik. Ezekkel a kijelentéseivel utat mutat, ill. sejtet műveinek esztétikai helyét és a műélmény mibenlétét illetően. Logikai tájképeket látunk. Sejtelmes érzésben van részünk, amely nem nagyon hasonlít a konstruktivisták képei által felkeltett élményhez. Kovács Attila bizonyos értelemben szembe fordult a művészettel, a centrifugális erővel, hogy a közepe, a lényege felé haladhasson. Ilyen értelemben természetesen van a művészetnek közepe, és van partja, és az irányzatok hullámverése a dilettantizmus „aranyló partja” felé halad. Mert a művészet hosszú, „aranyló partja” tulajdonképpen sekély, homokos víz, amelyben általában elakadni szoktak a tárgyak - és homokvárak szoktak ott megjelenni. A hullám a part felé halad. Kovács Attila a művészet misztikus középpontja felé törekszik. Ezek a képek: telegramok. Üzenetek. Egy tökéletesebb nyelv kijelentései. Meditáció, misztika, metafizika. Nehéz tárgyak. A művészetnek a tudományhoz való viszonya Kovács Attila művészetének témája. Tárgya: az egyenes vonal, ill. a mező. 1993 márciusában 557
