Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 6. szám - Bohár András: Az avantgárd költészet lehetőségei az elmúlt két évtizedben

14 Géczi János: Elemek. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986. 77. o. „Egyáltalán nem publikálandó anyagként, amolyan játéknak tekintettem kezdetben: egy- egy betű, szó, szókép vizuális kép képe vigyen közelebb annak tartalmi megismeréséhez... Viszont a műfaj utólagos elvi körülhatárolása fontosabb lehet... És ennek tükrében azt veszem észre, hogy képverseim többsége rossz. Rossz műfajilag, mert zömmel metaforikus versszövegek vizualizálása.”

15 „A sokszínűséget szeretema — interjú Petőcz Andrással. Kritika, 1991/5.

16 Szombathy Bálint: Húsz év után. Alföld, 1992/1.

17 Cselényi László: Megíratlan költemény. Madách, 1990. 184. o. „Olyan verset, bocsánat, olyan szöveget teremtett - íija róla lengyel Balázs amely nyitott (pontosabban a szokottabbnál is sokkal nyitottabb); nem ezt vagy azt a körülhatárolható közlést tudatja az olvasóval, hanem a beleélés, az értelmezés, a híradás megfejtésének számos lehetőségét kínálja..."

18 Kritika 1987/1. Nagy Pál így jellemzi pozíciójukat: „A Műhely történetében az első periódus akkor ért véget, amikor áttértünk a vizuális irodalomra. Ma mára második periódusnak is vége, egyéni munkásságunkban a tipografikus irodalom felől az elektronikus irodalom felé tettünk lépéseket, a számítógépen és videón megjelenő és tárolható irodalom felé."

19 Élet és Irodalom, 1985. aug. 2. A hazai irodalmi élettel való kapcsolatukról a következőket mondta Papp Tibor: „Bennünket elsősorban az irodalom érdekel, az az irodalom, amelyik megpróbál előrelépni. Ennek legfőbb bázisa a fiatalabb nemzedék, velük jó és sokrétű a viszonyunk. Idősebb pályatársaink, valamint az irodalom tekintélyes kritikusai és irodalomtörténészei, ha nehezen is, de elfogadtak minket, velük is összebékéltünk. A közeledés a tényleges irodalmi élethez, a személyes kontaktus leginkább Béládi Miklós érdeme volt, aki a magyar irodalmat egységesen, egészében szemlélte, aki mindig mindenhol az értéket kereste. Irodalmunk szemléletét tette rugalmasabbá azzal, hogy egyszerre foglalkozott/fassá/í-kal, a népiesekkel és legújabb prózánk eredményeivel."

20 Szombathy Bálint: Húsz év után. Alföld, 1992/1. „Szerzőink esetében az eredetét tekintve költészetinek nevezhető nyelv nemzeti sajátosságai a nyelvi konvenciók felszámolásával sem kerülnek veszélybe. A nyelvi redukció és a vizuálszemantikai elvonatkoztatás mértéke meglehetősen visszafogott, végig tekintettel van a nyelv alapvetően közlő funkciójára. Másrészt nyilvánvaló, hogy esetünkben nem beszélhetünk klasszikus irodalmi szövegről, ezek a művek nem közelíthetők meg és nem elemezhetőek az irodalomtudomány antropomorf szemléletmódjának leíró eszközeivel... A három alkotás több, mint irodalom, de az irodalom és a képzőművészet összevonásánál is többet mutat, alapja nem a századeleji képvers. Idiomorf, önalakú szerkezeténél fogva a három könyv a magyar művészetbe együttes fellépéssel és modernista természetességgel iktatja be a század második felének polivalens műfaját, a különféle poétikákat - a tipográfiai költészetet, a grafizmust, a lettriz- must, a konkretizmust, a fonizmust stb. - egyidejűleg szintetizáló verbo-voko-vizuális média komplexumát.”

552