Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Bohár András: Az avantgárd költészet lehetőségei az elmúlt két évtizedben
pusztán az esztétikai minőség felöl közelít. Ez persze csak az egyik lehetséges magyarázata ezeknek a tipikus pályáknak. A másik a már többeknél önjellemzésként is elhangzó individuális kalandozás, ami teljesen érthető. Kérdésként már csak azt tehetjük föl, hogy miért nem jött létre következetes, modernista életmű az avantgárd pozíciók beépítésével? AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS LEHETŐSÉGEI Mind az underground-avantgárd, mind a radikális-eklektikusok értelmezését segítheti, ha kicsit tágabb, határokon kívüli kontextusokba helyezzük a problémákat. Ez annál is inkább fontos, mert az avantgárd jellegénél, szimbolikájánál fogva mindig univer- zalisztikus igényeket fogalmazott meg, még akkor is, ha helyi alapokról startolt. Láthattuk ezt Kassák költészetében, plakátverseiben, konstruktivizmusában, Tamkó Sirató dimenzionizmusában vagy Szentkuthy polifonikus regényfilozófiája, a Prae kapcsán. A felsorolt alkotók ikerpárjait már kijelölte vagy ki fogja jelölni az irodalom és a művészettörténet, de a mi problémánk szempontjából most az a fontos, hogy a hazai avantgárd költészeti tipológiájának értelmezési lehetőségeit tágítsuk. „A műfaj magyar képviselői között — írja Szombathy Bálint - számos olyan egyéniség van, aki csak belföldön ismert, annak ellenére, hogy a nyelvi univerzalizmus az eszménye, a planetáris nyelv régióiban mozog. A pályatársak legnagyobb hibájának jelenleg ezt a fajta elszigeteltséget tartom. A világban való jelenlét nélkül pedig nehéz kozmopolita művészetet csinálni. Ne csak a mű legyen nyitott, hanem annak alkotója is.”15 Pontosan a világban való jelenlét, ami alapvetően hiányzott a magyar avantgárd képviselőinek. Tehát nemcsak a jelzett irodalmi struktúra statikussága, de maga a társadalmi berendezkedés, és az abból következő zárt kulturális rendszer is kihatott az alkotói teljesítményekre. Éppen ezért lehet fontos megvizsgálnunk olyan alkotói teljesítményeket is, amelyek kevéssé eltérő, vagy jobban különböző társadalmi és kulturális adottságokkal rendelkező helyeken születtek. Szombathy Bálint Újvidéken élő magyar költő hetvenes évekbeli munkáit fogja egybe Poetry című konkrét vizuális költeményeket tartalmazó opusza. A kötet végigkíséri a multimédiális költészeti lehetőségek skáláját - verbo-vokovizuális - és saját pályájának alakulását. Csak néhány megjegyzés összevetésképpen. A kötet egyetlen hagyományos vonalverset sem tartalmaz, s míg a költészetnek ezt a szabadabb individuális értelmezési lehetőségét a Fórum Kiadó támogatta, addig Magyarországon, még relatíve befutott költőnek, mint Géczi János, sincs esélye arra, hogy kísérleti xeroxkötetét kiadja, ezért kénytelen valószínűleg „hozzá-hozzácsapni” köteteihez egy-egy ilyen ciklust. S még egy. Szombathy olyan irodalmi-művészeti közegben működhetett, ahol mind az avantgárd megnyilatkozásoknak - Új Symposion -, mind a hagyományos költészetnek - Híd — megvolt a fóruma. De lapozzunk bele a könyv egyes fejezeteibe is. Mindjárt a kötet elején talált vizuális költeményeket „találunk”. A kopott házfalak, táblák, házszámok költészeti funkcióval való felruházása, az a gesztus, amely a 70-es évek autentikus konkrét költészeti jellemzők között tarthatunk számon. De a magatartásköltészet jegyében lefolytatott pecsételési aktussor, a tájköltemények és az urbánus költemények hangulati-poétikai állásfoglalásai is a koncepció szerves részét képezik. A vizuális költészet etikai állásfoglalásai az esztétikum szférájából jelzik valódi létproblémáinkat. Ami perdöntő és kiemelendő, hogy olyan következetes alkotói magatartásnak, elméleti-gyakorlati egyensúlynak lehetünk tanúi, amelynek teleológiája világosan látható. Nem kényszerül „pályamódosításra” költészetében a nyilvánosság eléréséért, és nem szükséges underground lehetőségeket keresnie, ha csak éppen nem a művészeti cél követeli ki, mint a mail-art esetében. Hasonlóan következetes költői opuszt találhatunk a Szlovákiában élő Cselényi Lászlónál, aki szövegmontázsaival majd húsz éve építi saját önreflexióját, és rakja 549
