Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Szávai Géza: Valószínűségi labirintus (próza)
SZÁVAI GÉZA Valószínűségi labirintus (Megfigyelni.) Kulcsszó. Mindent nyit, mindent zár. Emberi elképzelések szerint, legalábbis. A tudós megfigyel, a művész megfigyel. A megfigyelés reflexe belém ivódott. Belém is, mint mindenkibe. Állandóan megfigyelni és leírni szerettem volna. Gyűjtöttem I. Ferencz Józsefnek, Ausztria-Magyaror- szág császárának képeit. Kilószám. Kelet-Európa Ausztria-ellenessége gyerekkoromban rám ragadt. Ferencz József-ellenes lettem. Állandóan figyeltem ennek az idős Habsburgnak minden cselekedetét - az újságokat Ferencz-Jó- zsef-regényekként olvastam, és nagyon érdekelt a regény vége. Ennek a családnak az életét egyébként nemcsak én követtem regényfolyamként. Mayerling... Ah, Mayerling... Gyilkosság, szerelem. Engem az öreg Minő érdekelt. Elvben az is a történelemhez tartozik, hogy néhány konspiráló kamasz számára „Minő” volt I. Ferencz József. Minotaurusz - ezt én mondtam rá erre a felcicomázott, gőgös, ostoba arcú öregemberre. Akit, ha félrependerítenének (pereputtyostul), megváltozna a világ. S nem is lenne olyan nehéz behatolni ennek a Minotaurusznak a barlangjába. Vaddisznó, nem bika. A bika az túl szép neki, ez egyszerűen vaddisznó, erősködött Tadeusz. Minovaddisznó! - vágtam ki. Apámtól megkérdezhettem volna, hogy mondják görögül, vaddisznó. Nem kérdeztem, nem néztünk utána. I. Ferencz József, Ausztria császára Minovaddisznó, rövidebben Minő maradt. Kajla fülére, kocsonyásán báva, butaságról árulkodó kék szemére, agyarakként kiálló bajuszára, barkójára, előre meredő nyakára, koponyájára („kicsi esze van, attól is előremenekíti a tökfejét, nehogy az a kicsi utolélje” - akkoriban nagyon szellemesnek találtam Tadeusz mondását), melyet, hogy egyensúlyban tarthasson, nyilván, mindegyre fel kellett vetnie őfelségének, valahogy úgy, ahogy a földet túró vaddisznó kapkodja az orrát - szóval erre az együttesre roppant illett a Minovaddisznó képzete. Nyakában, mellén az a sok fityegő. Amerre ez a vaddisznó jár, arannyal cseng az erdő. Csengő-bongó aranyerdő nincs, csak a mesében: de ezt a mesés vaddisznót, ha elengedik, ha nekiütődik az erdő fáinak, ágainak, csengeni-bongani kezd nyakában a sok aranyfityegő. Tudni lehet, merre jár a Minő. A Minő lelőhető... Nincs isten az égben, hogy szaporodni engedi őket! Az a sok kis nevetséges Minomalac... Ha a nagy Minőtől meg lehetne szabadítani a világot! Bármelyikünk könnyű szívvel lelőtte volna I. Ferencz Józsefet. Akármelyikünk kirobbanthatta volna az első világháborút. De: csakis a Minovaddisznó - és nem másvalaki - halála árán. A történelem egy dilettáns változatot választott. A mienk sok szenvedéstől megkímélte volna a világot. A Minő összes fényképét és cselekedetét azzal a céllal tanulmányoztam - ahogy csak egy kamasz képes „tanulmányozni” -, 526
