Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 6. szám - Monoszlóy Dezső: A gödölye dicsérete (regényrészlet)

legfeljebb magadon kívül tudod elképzelni, téged ostorral kell elkergetni, mert a fájdalomtól, attól félsz. Tulajdonképpen gyáva vagy, legfeljebb abban különbözöl a normális emberektől, hogy a patkányoktól és más hasonló férgektől nem iszonyodsz. Jobban tartasz a kis cigánygyerekektől, amiben lehet, hogy igazad van, mert egyszer már kővel dobáltak, máskor meg jóformán a kezedből lopták ki a legszebb cipődet, amit az ajtóküszöbön tisztítottál. Gyáva vagy és én sem vagyok különösebben bátor, pedig legalább egyikünknek minimum félhősnek kellene lenni, hogy ebben az összetett jelenben zöldágra vergődjünk. Legalább jó vagy? Mert én saját jóságomról sem vagyok meggyőződve. Azt tudom, nem vagyok mindenkit szerető, mint a gondviselés, talán tökéletes demokrata sem vagyok, akinek mindegy felebarátja színe, vallása, származása, és még a debilek olimpiászának sem tudok tiszta szívből tapsolni, előnyben részesítem a szép és okos emberek társaságát. Csenge, mutass az égre! Igaz, most nem tengerszínű, csúnya őszt sejtetnek kormos, gyűrött felhői. Mégis mutass a magasba! Itt csúnyán kopog a lépés az aszfalton, összesározódik a cipőtalp, mutass felfelé, hátha a mozdulatodat követően kiegyenesedik a hátgerincem.

502