Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)
párhuzamban tovább folytatódott a spontán beszivárgásuk is. A 17. század derekán már hét északkeleti és erdélyi vármegyében éltek nagyobb telepekben. I. Rákóczi György fejedelem 1636-ban ónodi, szerencsi, sárospataki uradalmaiba Sárosból hozatott aratómunkásokat, sőt ettől az időtől kezdve rendszeresen rutén parasztokat „vezényeltek” a Tiszántúlra is aratni, betakarítási munkát végezni. A magyarországi rutének számát a 17. század közepén mintegy 300 ezerre becsülték, az 1660-as években nagy létszámban telepítették le őket a Felső- Tisza mentén. Elsősorban falulakó nép volt, a pásztorkodás mellett - elsősorban a szepességi, a sárosi és a zempléni ruszinok - állatkereskedéssel is foglalkoztak. A 16. század végi vallási unióig a magyar területen élő ruszinok is ortodoxok voltak, de ettől kezdve jelentős számban vették fel az unitus vallást. Az első ruszin püspöki joggal rendelkező főpapjuk még Mátyás királytól (1458) kapta stallumát, papságuk általában a Kárpátokon túlról érkezett. A rutének beszivárgása a 18. században tovább folytatódott, Zemplém megyében e század közepén már elérték a Bodrog vonalát. 1714-1774 között jelentős számban telepedtek le a hegyaljai magyar városokban, a megye 39 magyar helységében már 1724-ben a lakosság többségét alkották. Bél Mátyás leírása szerint Szabolcs megyében a 18. század első évtizedeiben már 13 faluban éltek jelentős számban, sőt 1740-ben Makóra is telepítettek közülük a Nyírségből. Ahazai ruténság nemzeti öntudatosodásának és politikai igényeinek nemcsak a 18. században, de még a 19. században sem voltak jelei. Ezt elsősorban a rutén társadalom szerkezetével, másrészt a vallási unióval lehet magyarázni. Századokon át falusi fóldművelő-pásztorkodó népként éltek, nem alakult ki a nemességük, később a polgárságuk sem. Fiatal papi értelmiségük, főleg az egyházi unió után, elindult a gyors asszimiláció útján. A magyarországi ruténeket a 17. század közepén valóban megosztotta a vallási unió. Zemplén és Ung megyék görögkeleti papsága 1646-ban egyesült Ungváron a római katolikus egyházzal, addig Bereg és Máramaros papságát I. Rákóczi György nem engedte erre az útra lépni. Rákóczi a vallási unióban az ellenreformáció kiterjedésének egyik módját látta, viszont tiltó rendelkezése elszigetelte e térség ruténjeit. Az unió következtében a görög katolikus rutén papokat megillették a katolikus papságnak biztosított jogok, műveltségi és egzisztenciabeli felemelkedést jelentett számukra. Ezzel elindult a ruténság egyetlen értelmiségi rétegének kiformálódása. Azonban az esetleges nemzeti mozgalom vezetésére az unitus papság csakhamar alkalmatlanná vált, gyorsan megindult az asszimilálódás útján. Az unitus egyház hívei körében, éppen a papságot követően gyorsan megindult egy magyarosodási hullám, míg az ortodox hiten maradók körében nem. Az ortodox papok, az ún. batykót, továbbra is paraszt módra éltek, őket nem illették meg a görög katolikus papok jogai. A görög katolikusok Ungváron püspökséget állítottak fel, amelyet követett a Hajdú- dorogon megszervezett püspökség és teológia is. A papság eímagyarosodását misem jellemzi jobban, hogy 1798-ban Bacsinszky püspök arról írt, hogy papsága a ruszin nyelvben annyira járatlan, hogy ezen a nyelven se írni, se olvasni nem tud, a falvak beszédéből egy szót sem ért. A nemzeti öntudat ébredését bizonyítja, hogy a múlt század végén a ruszin ortodox papság több alkalommal is kinyilatkozta, hogy a kárpátaljai ukránok 464
