Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)

már a magyar honfoglalás előtt itt éltek, az ezt megelőző „rutén hercegség” mítoszát alapozták meg. Valójában ez a mítosz „kinyilvánítása” fordította a magyar történeti kutatók figyelmét e nép megjelenésének kérdése felé. Viszont szomorú tény, hogy a szegény rutén falvak lakosságának vagy 20%-a kiván­dorolt, Amerikában próbált új hazát és szerencsét találni. AZ UKRÁN KÉRDÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉN Az első világháború hadműveletei nem kímélték az ukránok lakta területeket, Galíciában, Besszarábiában és Ukrajna különböző nyugati területein véres csaták, állófrontok alakultak ki. Az ukrajnai kozák ezredek a legkülönbözőbb frontokon véreztek, hasonlóan azon ezredekhez, amelyekbe az ukránok száz­ezreit sorozták be. Az Orosz Birodalom válsága Ukrajnában is érlelődött, amelyben igen nagy szerepet vállaltak az ukrán nemzeti, értelmiségi és de­mokratikus körök, így a Proszvita szervezet, amely 1917 februárjában - a polgári forradalom hírére - meghirdette Ukrajna függetlenségi programját, követelte a száműzöttek és a kényszer-áttelepítettek hazatérését, a Szibériába internált Hrusevszki professzornak és Seplecki görög katolikus metropolitá- nak — a nemzeti mozgalom két kiemelkedő vezetőjének — azonnali szabadon engedését. Mozgásba jött a galíciai ukrán mozgalom is, akik az ukránok lakta területek egyesítését, a nagy Ukrajna megalapítását követelték. Az 1917-es februári pétervári polgári forradalom felforrósította Oroszor­szág nemzetiségi mozgalmait, nagyban elősegítette a cári rendszer teljes összeomlását. 1917. április 3-án Kijevben megalakult az Ukrán Nemzeti Ta­nács, a Rada, amelynek élére a közben szabadon engedett Hrusevszki állt. A Rada kezdetben Ukrajna önállóságát Oroszország keretein belül kívánta meg­teremteni, ami mérsékelt középutas megoldásnak számított. Viszont a Radá- ban helyet foglaltak azok is, akik a teljes szakítás, a teljes állami független­séget tekintették egyetlen kivezető útnak. A Rada képviselői Pétervárott tár­gyalásokba kezdtek a Kerenszkij-kormánnyal, amely-különböző formai okok­ra hivatkozva - halogatta az ukrán kérdésben történő állásfoglalást. A tár­gyalás mellett döntöttek azok is, akik a Radán belül a teljes elszakadás pártján állottak, bár világosan látták, hogy Kerenszkij csak időt kíván nyerni a kü­lönböző ügyrendi vitákkal. így 1917 végére rendkívül bonyolult helyzet alakult ki Ukrajnában: a Rada szervezetei mellett sorra alakultak a bolsevik vezetésű szovjetek és katonatanácsok, akik nyíltan a Rada polgári irányzata ellen szer­vezkedtek, sőt október 27-én Forradalmi Katonai Bizottságot alakítottak, nyíl­tan a Rada megdöntését tűzték célul. A kijevi Forradalmi Katonai Bizottság is ukrán nemzeti célokat hangoztatott, az internacionalizmus szellemében olyan szovjet köztársaság megalakítását követelte, amely az Oroszország te­rületén megalakuló többi szovjet köztársaságokkal alkot szövetséget. A For­radalmi Katonai Bizottság vezetőit letartóztatták, az erre kitört forradalmat és katonai felkelést - 1917. október 29. - a román frontról idevezényelt Scser- bakov tábornok csapatai verték le. A Rada kinyilatkozta, hogy nem ismeri el a Pétervárott megalakult szovjet kormányt, a népbiztosok tanácsát, kinyilat­koztatta Ukrajna függetlenségét, Scserbakov tábornok és Kalegyin atamán kozák hadseregének egyesítésével létrehozta az ukrán nemzeti véderőt. 465 /

Next

/
Thumbnails
Contents