Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)
az önálló Ukrajna vágya, amelynek a gyakran betiltott ukrán nyelvű sajtó is hangot adott. A nemzeti mozgalmak vezetői ellen sorra indultak a büntető- eljárások, amelyek vége mindig hosszabb-rövidebb ideig tartó száműzetés lett. A fokozódó nyomás és rendőrségi eljárások ellenére a századforduló éveire határozottan kirajzolódott az Ukrán Nemzeti Párt, amely minden nyílt és burkolt üldöztetés ellenére az 1906-ban összehívott orosz parlamentbe 45 képviselőt tudott bejuttatni. Már 1905-ben Ukrajna különböző vidékein és ipari településein erősen ukrán nemzeti jellegű megmozdulásokra került sor, s részben ennek is volt köszönhető a nemzetiek 1906. évi választási eredménye. Igaz, az Ukrán Nemzeti Párt 1907-ben szinte megsemmisült, amikor a cári kormányzat olyan választási törvényt léptetett életbe, amely szinte lehetetlenné tette a demokratikus és nemzeti mozgalmak részvételét. A Sztolipini- féle földreform pedig egymillió ukrán parasztot telepített Szibériába, elsősorban a legsűrűbben lakott ukrán területekről. Az áttelepítés ezzel még nem fejeződött be, az első világháború kirobbanásáig még több alkalommal sújtotta a kényszer-áttelepítés az ukrán parasztságot. Századunk első évtizedében közel ötmillió ukránt űztek el szülőhelyéről, míg százezrek - minden reményt vesztve - Galícián át Amerikába vándoroltak ki. A múlt században formálódott ki az ukrán irodalmi nyelv, amelynek első jeles művelője Ivan Kotljarevszkij (1766-1838), Kvito-Osznojanenko (1778— 1843) és J. Hrebinka (1814-1843) voltak, de e kor legnagyobb ukrán írója és tudósa Tarasz Sevcsenko (1814-1861) lett. A formálódó ukrán irodalmat a cári kormányzat tűzzel-vassal üldözte, így például 1878-ban minden ukrán nyelvű írás tévesztését és kiadását megtiltották, terjesztőit és szerzőit börtönnel és száműzetéssel fenyegették. Az ukrán tudományos élet szervezője az 1873-ban megalakult Sevcsenko Tudományos Társaság lett, amelynek kiadásában az ukrán írók és tudósok műveinek sora jelent meg. Itt kell megemlítenünk, hogy a magyar nyomdák - elsősorban a fővárosiak - jelentős számban nyomtattak ki ukrán nyelvű, határokon túli szerzőktől származó munkákat. A MAGYARORSZÁGI UKRÁNOK A Kárpátok északkeleti hegyei között all. századtól kezdve éltek különböző szláv csoportok, akiket a 15. századtól kezdve ruténeknek, ruszinoknak neveztek. Számbeli gyarapodásuk és területi terjeszkedésük a 15-16. században vált számottevővé. A feljegyzések szerint Ugocsa megyébe a 14. századtól kezdve kezdtek beszivárogni észak felől, akik pásztorkodással, a sík vidékeken földműveléssel foglalkoztak. Még a 16. században sem tudtak véglegesen beilleszkedni, gyakran viszályba kerültek a bányavárosokkal, a magyar és szlovák falvakkal, hiszen állataikat művelt területeken is legeltették és a bányászathoz feltétlenül fontos faállományban tettek kárt. Hosszú ideig rendelettel akadályozták meg, hogy Gömör megyében is legeltethessenek. Máramarosban viszont szervezetten telepítették le őket a 16. században. A magyar korona fennhatósága alatt élő ruszinok száma a 17. században ugrásszerűen megnövekedett, elsősorban a lengyel fóldesuraik elől menekültek a Kárpátok túlsó oldalára, hazánk északkeleti hegyei közé. A Rákóczi-csa- lád kenézeik vezetésével szervezetten telepítette le őket birtokaikra, de ezzel 463
