Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)
rei mentek a Monarchia különböző területeire idénymunkára, de az oroszországi ukrajnai nagybirtokokon, sőt Németországban sem volt ismeretlen a fillérekért dolgozó ukrán aratók tömege. Bár a hatóságok nem egyszer gátolták az ilyen jellegű munkaerővándorlást, megakadályozni mégsem tudták. Az idénymunka nem oldhatta meg e terület megélhetési gondjait, ezért egyre növekedett a végleges kivándorlók száma. Eleinte a nyugat-európai országokba, majd később Dél- és Észak-Amerikába indultak. Azonban a kivándorlók jelentős része lengyel paraszt volt, ekkor alapozódott meg az Egyesült Államok mintegy 10-12 milliós lengyelsége, de mellettük szép számban vándoroltak ki ukránok is, megalkotva Amerika első ukrán kolóniáit. Ez a folyamat a századfordulón kicsit csökkent, amikor is Galíciában - a mai Nyugat-Ukrajnában - megindultak az olajkutatások, megjelenik az új iparág, a kőolajkitermelés és kismértékben a finomítás. A nehézipart csak néhány kisebb mezőgazdasági gépgyár és gépjavító üzem képviselte. Ä galíciai ukránság helyzete jelentősen romlott, amikor az osztrák-magyar kiegyezéssel egy időben Bécs Galíciának széles körű autonómiát adott, a közvetlen kormányzást a lengyeleknek adta át. A lengyelt tették meg a tartomány hivatalos nyelvének, ettől kezdve csak mélyültek a lengyel-ukrán ellentétek. A lengyel iskolapolitika fő célja az ukránok ellengyelesítése volt, az ukrán nacionalisták jelentős része ezért a lengyelekkel szemben az osztrákokra kívánt támaszkodni, sokan viszont gondjaik megoldását Oroszországtól várta. Az ukránság vezető ereje az értelmiség és a városi polgárság mellett a párttá szerveződő parasztság lett. Az ukrán pártok között egyre általánossá vált az a nézet, hogy az összes ukránnak egy államban kell egyesülni, noha annak függetlenségében vagy más államtól való függőségében (Oroszország vagy a Monarchia, de semmi esetre sem egy önállóságát visszanyert lengyel állam) nem tudtak megegyezni. Sérelmeiket csak növelte, hogy a galíciai tartománygyűlésen az itt élő lakosság mindössze 50%-át kitevő lengyelek a mandátumok 85%-ával rendelkeztek. Míg ötvenkétezer lengyelre egy képviselő jutott, addig kétszázezer ukránt is egy képviselhetett. A századfordulón a helyi kormányzat olyan helyeken is lengyel iskolákat nyitott, ahol nem laktak lengyelek, elsősorban ukránok lakta vidékeken. Az itt élő ukránok részére Lem- bergben egy, egy másik városban szintén egy középiskolát engedélyeztek, a lembergi egyetemtől elkülönülő ukrán egyetemről hallani sem akartak. Hosszas viták után mindössze néhány ukrán tannyelvű tanszék (irodalom, történelem) felállítását engedélyezték a lembergi (Ívovi) egyetemen, amely rövidesen az ukrán nemzeti érzésű értelmiség központja lett. Itt tanítottak többek között azok az ukrán egyetemi tanárok is, akiknek az ukrán nemzeti mozgalomban való részvételük miatt menekülniük kellett Oroszországból, ahol nemzetiségi tekintetben az ukránokat éppen úgy elnyomták, mint a lengyeleket. A cári hatóságok még az ukrán nép, illetve nemzet meglétét is kétségbe vonták, s kisoroszoknak nevezték őket. Az oroszországi ukrán emigránsok működését az osztrák hatóságok támogatták, mert arra számítottak, hogy háború esetén segítségükkel a másik államban élő testvéreiket is megnyerhetik. Az orosz hatóságok Ukrajnában sem tudták megtörni az ukrán nemzeti törekvéseket, amelynek központja a kijevi orosz egyetem volt. Értelmiségi körökben, az ukrán kulturális mozgalmakban egyre élesebben rajzolódott ki 462
