Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)

ugyanakkor híreket kaptak a nemesi felkelők szervezkedéséről, kétes eszközhöz nyúltak. Azt terjesztették a parasztok között, hogy minden bajnak a lengyel nemesek az okai, akik most a parasztság további elnyomására, sőt kiirtására szövetkeztek. Az ukrán falvakban ennek erős ukránellenes élt adtak. Valóban a jobbágyok - főleg ukránok - kapára-kaszára kaptak, szétverték a gyülekező lengyel nemeseket, s megakadályozták útjukat. Egy többezres jobbágysereg Krakkó ellen indult, együttműködve az osztrák katonasággal. Az viszont tény, hogy a parasztság körében ismeretlen maradt a krakkói lengyel felkelőknek a jobbágysággal és a földdel kapcsolatos felfogása. A krakkói felkelés kilenc nap múlva elbukott, de az ellenük elindított és feltüzelt paraszt- sereg az udvarházak és a nemesi birtokok százait pusztította el, amit már az osztrák kormányzat sem nézett közömbösen: a lázadó parasztokat katonai erővel verték szét. A Krakkó ellen felvonult és a nemesi birtokokat felégető parasztseregben több ezer ukrán is részt vett, a megtorlásnak számos ukrán elítéltje volt.

A jobbágyság kérdése azonban ott feszült továbbra is Galíciában, amit jól érzékeltetnek az 1848. márciusi forradalmak galíciai eseményei. A bécsi forradalom hírei gyorsan megérkeztek Galíciába is. A két nagyváros, Krakkó és Lemberg (Lvov) lakossága azonnal megmozdult, kiszabadultak a politikai foglyok, de felkelésre nem került sor. A lengyel nemesség félt az 1846. évi események megismétlődésétől, ezért megelégedett néhány liberális követelés megfogalmazásával, amelyet megküldték Bécsbe a császárnak. E követelések között szerepelt a jog- és vallásegyenlőség, a szólásszabadság, az idegen hivatalnokok eltávolítása, a lengyel nyelv hivatalos nyelvvé tétele stb. A jobbágykérdésben a jobbágyviszonyok teljes eltörlését követelték, de oly módon, hogy azt a lengyel nemesség önként hajtsa végre, „megadományozza” vele eddigi jobbágyait. Ez utóbbi feszültséget jelentett, újabb parasztmozgalmak veszélyét rejtette magában. A robotot Stadion gróf kormányzó 1848. május 15-vel megszüntette.

Lvovban azonban nagy meglepetés érte a lengyeleket. Galícia tartomány lakosságának jelentős része ukrán volt. Ezek is szervezkedni kezdtek, megalakították az Orosz Főtanácsot és a császár támogatását kérték a lengyel elnyomás megszüntetéséhez. A dologban ismét az osztrák politikát jellemző „divide et impera” elve érvényesült. Stadion gróf is szívesen épített a nemzetiségi ellentétekre, most is az ukránok felkarolásával vélte, hogy elbánhat a lengyelekkel. Ugyan a lengyelek galíciai Nemzeti Bizottsága kísérletet tett a lengyel-ukrán nézeteltérések tisztázására, de a következő hónapokban, sőt évtizedekben az osztrák kormány mindig kiváló lehetőséggel rendelkezett a két nép ellentéteinek szítására. Az ukránokat az sem elégítette ki, hogy a lengyel Nemzeti Tanács az 1848. júniusi parlamenti választásokon az ukránoknak is helyet kívánt biztosítani. Ettől függetlenül a bécsi birodalmi országgyűlésbe tizennégy ukrán parasztképviselő is bekerült, amit igazán nem néztek jó szemmel a galíciai nemesek. Galíciában azonban hamarabb fejeződtek be a forradalmi változások, mint Magyarországon. Az 1848. októberi bécsi forradalom leverése után Galíciában a hadsereg helyreállította a régi rendet, a jobbágyfelszabadításon kívül semmi lényeges változás nem történt. A jobbágyfelszabadítás viszont elindítója lett a kapitalizmus és gazdálkodási forma gyors ütemű kifejlődésének.

459