Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 1. szám - Monoszlóy Dezső: A gödölye dicsérete (próza)

illata vesz körül. A juhok büdösek. Nem így gondoltam, hanem inkább úgy, hogy az a sehova, vagy éppen teljesen máshová tartozó fa valami egészen másra figyelmeztet, és erre a figyelmeztetésre annak a különös, régebbi történetnek a hangulata ránt magához. Hát akkor mégse felejtetted el az életedet. Régi hangulatot emlegettem, s nem a hangulat tartalmát. Sohasem tudom egészen behelyettesíteni a hangulaton belül megéltet, csak nagy körvonalakban, és ez nem elég. Például ha arra az egzotikus asszonyra gondolok, érzem, hogyan kapaszkodik belém, mögöttem ül a kölcsönkért biciklin. Lassan megyünk, mert nem jó a bicikli fékje. Sóhaja cirógatja a fülemet. Valamit mondunk is egymásnak, csak éppen a szavakra nem emlékszem. Talán nem voltak olyan fontosak. Nélkülük felidézhetetlen a találkozás.

Máskor borba kóstolok, számban szétrágott cigaretta íze, amit meggyújtás nélkül nyeltem le. Holott nem rossz a bor, s rájövök, nem cigaretta, boríz az, azé, amit együtt kóstolgattunk egy folyóparti kiskocsmában. Az asztalon kettőnk között jegyzetfüzet, abból számolja el nekem életét az a másik félgödölye. Nincs senkid, aki ezeket a régen történteket betakarná? Ha én a jelenlegi párommal lefekszem, akkor rá és nem az azelőttire gondolok. Ha lefeküdhetnék vele, talán én is, de még nem döntöttem el, hogy az új gödölyével összekapcsolható-e az élet. Aggastyán korban nem lehet újrakezdeni, a gödölyékhez viszont csupán a teljes újrakezdés illeszkedik. Újrakezdeni mindig érdemes, nem igaz az, hogy mindenki egyedül hal meg. Van aki a szeretet fészkéből távozik. Úgy könnyebb? Úgy se könnyű, de mégis más, mint teljesen elhagyottan. Erről jut eszembe, a te annyit emlegetett gödölyéid valószínűleg temetni se tudnak. Honnan vennék hozzá az erőt meg a gyakorlatot? Reális érzékük sincs, egyáltalán mit kell tudniok? Ezt hogy érted? Főzni, takarítani, kilyukadt gatyákat, zoknit magvarmi, zsebkendőt mosni, hivatalba járni, soroljam? Ne sorold, magam sem tudom, mit kell a gödölyéknek tudnia. Az én gödölyéim kezdetben semmihez sem értettek, már ami az élet praktikus oldalát jelenti, de volt olyan, aki beletanult. S mire beletanult, megszűnt gödölyének lenni? Körülbelül.

A mindennapok lemaiják a hamvasságot, a nagyvonalúságot, a jószívűséget, az egymás csodálatát. Nem a csodálat, a megértés a fontos. Kinek mi. Kinek mi. Igaz, rajtam nincs is olyan sok csodálnivaló. Végzem a dolgom, van mit ennem, partneremnek is jut belőle, viszont ő is csinálja a maga dolgát. Ki-ki saját szerencséjének a kovácsa. Ha túlságosan egymásba folynak a dolgok, az gaz, az mismás. Szétmentek és jön a dögvész. Kezdődik a kin, min való osztozkodás. Székek, szekrények, asztalok szétfűrészelése. Elegem volt az ilyesmiből, bár én nem vagyok gyűjtögető természet. Van ami okvetlenül kell, folöslegességeket sohasem halmoztam magam köré. Az csak port kavar és megnehezíti a lélegzést.

Szalámi Joe elégedetten csapkodja a hasát. Nem vitás, velem szemben jelentős előnnyel rendelkezik. Nem tűnődik azon, összeálljon egy új gödölyével. Tőle tanácsot is hiába kérnék, mások az elvárásai. Ha belefáradok a régi gödölyék felidézésébe és elnyom az álom, legalább két gödölye kergeti egymást. Néha teljesen zavarosan, mintha a most következő szaladna az elődje után. Össze is fogódzkodnak és kacarászva elfutnak előlem. Úgy látszik, titkuk van, amit semmiképpen nem akarnak orromra kötni. Egyik gödölye, a későbbi vagy előbbi, a nagy homályban nem lehet pontosan kivenni melyik, paprikásszalá- mi-rudat tart a kezében és azzal hadonászik. Csak nem Joe-tól szerezte? Ki

39