Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)

függetlenségi törekvéseiket karolta fel, egyszerűen be akarta kebelezni Ukrajnát. Az orosz fennhatóság alatt álló kozákság hetmanja, Brjuhoveckij és a lengyel-kozákok Dorosenko hetmanja a törököknél próbált segítséget kérni az oroszok és a lengyelek ellen. Bijuhoveckij 1668-ban az egész kozákság het- manjává választtatta meg Dorosenkót, aki elismerte a szultán fennhatóságát maga és egész népe felett. Valójában ez lett a lengyel-török háború kirobbanásának oka, amely 1672-ben Podólia elvesztéséhez és a Dnyeper jobb parti kozákoknak török uralom alá kerüléséhez vezetett. A lengyel-török háború eredménye alkalmat adott Oroszország beavatkozására, hogy megkísérelje egész Ukrajna egyesítésére. Egy jelentős orosz és bal parti sereg átlépte a határt és 1674-ben megkezdte a jobb parti kozákság hódoltatását. Dorosenko Csigirinben kénytelen volt kapitulálni, amire a szultán a Konstantinápolyban raboskodó Jurij Hmelnyickijt nevezte ki kozák hetmannak, majd egy hatalmas sereggel megtámadta a jobb parti kozákok területeit, de Csigirint csak a következő évben tudta bevenni. A háború még három évig dúlt, a jobb parti kozákok területei szinte teljesen elpusztultak. E háborút lezáró, 1681. évi bahcsiszeráji béke a régi határokat szentesítette. Az elpusztult kozák területeket ugyan néptelenné nyilvánították, senki földjévé kívánták tenni, de hamarosan benépesült. Viszont a 17. század utolsó évtizedében az ukrán autonómia területén tovább növelték az orosz seregek létszámát, helyőrségeit.

A 17. századi súlyos ukrajnai háborúk időszakában jelentősen fejlődött és formálódott az ukrán nemzeti kultúra. A lengyel reformáció és ellenreformáció küzdelme e területen is a kulturális tevékenység élénkülésével járt. Ez az ukrán nyelv vonatkozásában a breszti vallásunió megkötése után vált érzékletessé. Az ukrán görög katolikusok a jezsuiták segítségével igen nagy irodalmi propagandát fejtettek ki az unió mellett, míg a pravoszlávok vallásos egyesületei, a bratszvok ugyancsak éles hangon válaszoltak. A gazdagabb bratszvok nyomdákat létesítettek, iskolákat alapítottak, ahol igen magas színvonalú oktatást szerveztek meg. Az 1730-as években a kijevi barlangkolostor és a városi bratszvó iskoláit P. Mogila metropolita egyesítette, s ebből a kor legjelentősebb ukrán iskolája fejlődött ki. Az alsó osztályoktól egészen a nyugati értelemben vett egyetemi szintű képzésig folyt ezen iskolában az oktatás. Mogila felismerte, hogy az unió ellen csak hasonló eszközökkel lehet eredményesen küzdeni, s ennek legmegfelelőbb kerete az iskola, ahol az ukránok megkapják a szükséges ismereteket. Azért is alapított saját iskolát, nehogy annak hiányában az unitus iskolákba menjenek, ahol mind a vallásuk, mind pedig népük számára elvesznek.

A másik ilyen neves iskolát V. K. Osztrozkij ukrán nagybirtokos alapította, aki az unió és a lengyelek esküdt ellenfelének számított. Podóliai birtokán olyan tanintézetet alapított, aminek mintája a Rákócziak sárospataki iskolája volt. Az ukrán köz- és irodalmi élet sok kiválósága került ki padjaiból, az unió elleni polemikus irodalom jeles írásai születtek tolláikból. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy 1591-ben Lvovban látott nyomdai napvilágot az első rendszerező szláv nyelvtan, amivel később csak vetekedhetett M. Szmot- rickij 1619-ben megjelent nyelvtana.

Az unió viszont ösztönzőleg hatott a művészetre, így például e területeken addig ismeretlen portréfestészet itt indult el hódító útjára, ami a kötött pravoszláv ikonfestészet mellett valóban európai hatást jelképezett. Itt formáló455