Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)
gatni kezdték és kiszorították területükről a svédeket. Már az oroszok elleni háború felélesztését tervezték, amikor a cár váratlanul hároméves fegyvernyugvást kötött a svéd királlyal. E küzdelemben vett részt és ért tragikus véget II. Rákóczi György erdélyi fejedelem, aki kozák ösztönzésre és svéd hívásra avatkozott be a lengyel ügyekbe. Végső bukásának oka az is volt, hogy a krími tatárok nem nézték jó szemmel Hmelnyickij kozákjainak sikerét, így seregeik egyik szárnya a kozákok, másik szárnya az erdélyi hadak ellen fordult. II. Rákóczi György egyedül maradva súlyos vereséget szenvedett, ami nemcsak életébe került, hanem Erdély virágkorának végét is jelentette. UKRAJNA A 17. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Az orosz-kozák szövetség megkötése nem jelentette az ukrán függetlenség teljes megvalósulását, bár az orosz cár garantálta az ukránok lakta területek autonómiáját, a kozák atamánok és az ukrán hetman önálló bel- és külpolitikáját, viszont soha nem titkolta azt, hogy jogara alatt kívánja egyesíteni az egykori ó-oroszok által lakott, most már oroszok, beloruszok, ukránok lakta vidékeket. Az ukrán-kozákok helyzetét nehezítette a krími tatár kánság közelsége, amely ugyancsak féltékenyen nézte egy új állam körvonalazódását. Különben is az ukránok továbbra is megosztottan éltek, hiszen az orosz fennhatóság alatt csak egy töredék élt, a többi továbbra is a lengyel királyság alattvalója maradt. A lengyel király is rendelkezett jelentős regisztrált kozák seregekkel, akik lélekben Hmelnyickijjel tartottak, így az lengyelellenes terveiben mindig számíthatott rájuk. Ezt mutatták a lengyel-orosz, a lengyelkozák háború eseményei is. Viszont az orosz fennhatóság alá került ukrán autonómia területén élő kozák és ukrán nemesség egy része „visszasírta” a lengyel időket, amikor a lengyel nemesi jog több hatalmat biztosított számukra. Többen sajnálni kezdték a lengyelekkel történt szakítást. így Bogdan Hmelnyickij halála után hatalomra került Ivan Vihovszkij (1657-1659) hetman egyezkedni kezdett a lengyelekkel és el akart szakadni Moszkvától. Tervei kitudódtak, a cár kívánságára eltávolították hatalmából, helyére Jurij Hmelnyickij, Bogdan fia került. A cár Vihovszkij titkos tárgyalásaira való hivatkozással megszorította a kozák-ukrán autonómiát, megtiltotta a kozákoknak és az ukrán hetmannak az önálló külpolitika folytatását, a cár beleegyezése nélkül nem indíthattak senki ellen háborút, sőt a nagyobb ukrán városokban orosz cári seregeket vezényeltek. A cári döntés felháborította még az igazán Moszkva-barát kozák vezetőket is, így ismét tárgyalásokat kezdtek a lengyelekkel és kimondták Oroszországtól való elszakadásukat. Azonban ennek a nyilatkozatnak is nyílt és óvatos ellenzéke támadt, s a következő években belső harcok dúltak a kozák katonai vezetők között. Ennek tudható be, hogy Jurij Hmelnyickij 1663-ban lemondott, a Dnyeper partján egy időben két hetmant is választottak. A következő években sem tisztult a helyzet, a kozákok hol egyik, hol a másik fél mellett foglaltak állást, miközben az orosz kormányzat - a tapasztalható Moszkva-ellenességre hivatkozva - egyre jobban szűkítette az ukrán autonómiát. Az ukránok lakta vidékeken egyre világosabbá vált, hogy Moszkva nem a nemzeti vágyaikat és 454
