Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)
tősen kivették részüket a gazdasági fejlődésben, az árutermelésben. Megjelentek a céhek, a vagyonos polgárság a lengyelekből, németekből és ukránokból állt, semmivel sem voltak fejletlenebbek a lengyel városoknál. Ukrajna középső sávjában levő kisebb városok inkább a mezővárosokhoz voltak hasonlóak, nagyobb volt a földesúri függőségük, de ettől függetlenül szerepük a gazdasági fejlődésben nem volt lebecsülendő. AZ UKRÁN KOZÁKOK A falvakat sújtó adók és növekvő robotterhek miatt, mint már említettük, jelentős paraszti tömegek szöktek a „senkifóldjét” jelentő sztyeppékre, ahol a támadó török-tatár és az őket visszavinni akaró földesúri csapatok ellen védekezve harcias réteggé formálódtak. Ez a réteg a kozákság kialakulását jelentette, bár a kozák szót többféleképpen magyarázzák. Egyesek szerint az a kozák, aki senkihez sem tartozik, viszont a legvalószínűbb, hogy a tatár kozák szóból eredeztethető; ami csavargót, útonállót és szabad harcost jelentett. Jelentős számban szöktek ide török-tatár területről is, és a két irányból szököttek rablásból, falvak megsarcolásából tartották fenn magukat, jól védhető településeik mocsarak mélyén vagy folyók, ingoványok által határolt területeken voltak. Harcmodoruk hasonlóak voltak a magyar hajdúkéhoz, kemény harcosok közösségét alkották. Senkinek nem adóztak, senkitől nem függő közösségeik vonzerőt gyakoroltak az ukrán jobbágyok tömegeire, sőt a tönkrement kisnemesekre is, nemsokára már ezek alkották a szököttek többségét, sőt a határvidékek lakosságát is egy idő után kozákoknak nevezték. A kozákság nemcsak életformát, hanem nemzeti hovatartozást is jelentett. Az ukrán parasztság vágyai megvalósítóját látta a kozákokban, akik elutasították az unitus egyházat, híven követték a pravoszláv egyházat. A komoly katonai erőt jelentő kozákok megnyerésére — miután nem sikerült fegyveresen megtörni őket - mind török, mind lengyel részről történtek lépések. A lengyel-litván állam délkeleti vidékeinek sztarosztái, egyben a határvidékek védelmének szervezői, a 16. század derekán az adómentesség biztosításával igyekeztek megegyezésre jutni a kozák vezetőkkel, hogy - szabadságuk megtartása mellett - vállalják a lengyel királyság határainak védelmét. Egy részük - akiknek fő fészkük Kanev és környéke volt - hajlott a megegyezésre, zsoldért vállalták a határ védelmét, a lengyel király által megjelölt területeken falvak sorát hozták létre. A kozákság nagyobbik része továbbra is a szabad életet választotta, maguk választotta vezetők parancsainak engedelmeskedett. Ezek alkották a za- porogi „szicset”. (A pörög szó a középkori ukrán nyelvben küszöböt jelentett, amely jelölte a Kijev és a Jekatyerinoszlav közötti Dnyeper-szakaszt, a sellők vidékét. A zaporog értelme ebben az esetben „túl a sellőn”, vagyis a Dnyeper bal partján, ahol az elnéptelenedett vidéket „szics”-nek nevezték.) Ezen zapo- rogi kozákok a 16. század hatvanas éveiben a Dnyeper egyik - Tomkovo nevű - szigetén erődítményt emeltek, amely a később olyan híressé vált zaporogi kozákság legfőbb védelmi központját képezte. A zaporogi kozákok is kezdetben halászattal foglalkoztak, de mivel a Dnyeper jobb partjáról állandó támadások érték őket, katonai védővonalakat 449
