Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)

emeltek. Viszont nemcsak a környező - gyakran egy-két napi járóföldre eső - lengyel és török-tatár falvakat zsarolták-rabolták, hanem ellenőrzésük alá vonták a Moszkvába, illetve a Török Birodalomba vezető kereskedelmi utakat. Rablásaiktól rettegtek a kereskedők.

Különben életmódjuk igen sok hasonlóságot mutat a magyar hajdúk életvitelével: táborokban éltek, egy sátorban 150 kozák harcos lakott. Nőknek tilos volt a táborba belépni, azok a gyermekekkel és az öregekkel a közeli falvakban laktak, a férfiak látogattak haza. A földművelés, az állattenyésztés teljes egészében a nők és az öregek feladata volt. A kozákság belső ügyeit gyűléseken intézte el, itt választották meg vezetőiket, akik tisztségükből - alkalmatlanság esetén — elmozdíthatok voltak. Az egész kozákságot kosének nevezték, amely kurenákra tagolódott. A kose élén az atamán kosevoj, az összes kozák harcos parancsnoka állt, a kurénákat az atamán kurenojok vezették. Az atamán kosevoj korlátlan hatalommal volt felruházva, de egy év múlva minden tettéről be kellett számolnia a kose ülésén, sőt itt felelősségre is vonhatták. A feljegyzések szerint az első zaporogi atamán kosevoj a lengyel nevű Badowski volt.

BÁTHORI ISTVÁN LENGYEL KIRÁLY ÉS A KOZÁKSÁG

A kozákság állandó rettegésben tartotta a török-tatár-lengyel határvidéket, rabló és megtorló betöréseikért a szultán a lengyel királyt tette felelőssé. Az erdélyi fejedelmi székből a lengyel trónra emelkedett Báthori István (1576- 1586) kísérletet tett a kozákoknak a magyar hajdúkhoz hasonló katonai szervezetbe való tömörítésére. Báthori az akkori atamán kosevojnak, Bogdánkó- nak fejedelmi jelvényeket küldött, majd bizottságot hozatott létre, amelynek feladata lett az ukrajnai koronabirtokokon a kozákok letelepítése, jegyzékbe vétele és kiváltságaik (adómentességük, személyi szabadságuk garantálása stb.) biztosítása. A jegyzékbe vett - regisztrált - kozákokból hat ezredet állítottak fel. Minden ezred tíz-tíz századból állt, amelyeket a szotnyikok (századosok) vezettek. A regisztrált kozák ezredek egy hadsereget alkottak, amely a lengyel hadak főparancsnoka alá tartozott. Az itt szolgáló szökött jobbágyoknak (regisztrált kozákoknak) nem kellett visszatérniük volt uraikhoz, mentesültek korábbi terheik és kötelezettségeik alól. A kozákok évi zsoldja - fejenként - egy arany és egy bunda volt. Viszont Báthori a lajtstromba nem vett kozákoknak megtiltotta a katonáskodást, felszólította őket, hogy a büntetlenség biztosítása mellett teljenek vissza korábbi uraikhoz, számolják fel a kozák falvakat.

Azonban a regisztrált kozákság nem jelentett végleges megoldást, hiszen a nyilvántartásba vett kozákok egy része hamarosan megtagadta az engedelmességet, továbbra is feldúlták a szomszédos falvakat, török-tatár területeket raboltak, Podkovának - Bogdánkó utódjának - vezérletével mélyen benyomultak Moldvába, kísérletet tettek egy kozák állam megalapítására. Velük tartottak a szabad kozákok is, akiknek Báthori különben megtiltotta a fegyver- viselést. A rablóhadjárat miatt a szultán és a krími tatár kán Báthoritól elégtételt követelt, küszöbön állt egy lengyel-török háború kirobbanása. Amíg a

450