Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)

valóban röghöz köti és hatalmas terhekkel sújtja a helyi parasztságot. Miután a helyi vezetésben tért nyertek a katolikus lengyel nemesek, határozott lépések történtek a pravoszláv egyháznak a katolikus egyházhoz való csatolására. Ilyen kísérletre már az előző évszázadban is több alkalommal sor került, de az ellenreformáció lengyelországi térnyerése után a katolikus egyház mindent megtett az unió érdekében. Viszont most új „taktikát” alkalmaztak: felajánlották a pravoszláv papságnak a katolikus papság jogállását, egy-két dogma megváltoztatásával elismerik a római pápa fennhatóságát, míg megtarthatják régi szertartásaikat, a szláv nyelvű istentiszteletet, a papság nősülési jogát, a püspök- és metropolitaválasztás jogát. Hosszas tárgyalások után a pravoszláv püspökök egy része hajlott az unióra, ha megkapják a katolikus püspököket megillető jogokat, személyes képviseleti jogokat az országgyűlésen. Bizonyos nehézségeket jelentett, hogy a pápai legátussal szemben a lengyel katolikus püspökök nem akarták elismerni a pravoszláv egyházfők egyenjogúságát. Hosszas tárgyalások után végül 1596-ban megszületett a breszti egyházunió, amelyben megkötötték az egyezséget, a pravoszláv egyháznagyok többsége elismerte a pápa fennhatóságát, megváltoztatták a Róma által kívánt dogmákat. így az ukránok jelentős része az új unitus, vagyis a görög katolikus egyház tagja lett, amely ellen a pravoszláv szerzeteseken kívül senki nem tanúsított ellenállást. Viszont amikor különböző egyházi adókkal és szolgáltatásokkal kezdték terhelni őket, egyre több lett az unióellenesek tábora. Az uniótól távol maradók 1635-ben újra megszervezték régi egyházukat, így az ukránok által lakott területeken az unitusok és a pravoszlávok vallási és kulturális megosztottsága lett úrrá. Viszont az ukrán pravoszláv bojárok tömegesen vették fel a görög katolikus unitus vallást, ettől remélték, hogy egyenjogúak lesznek a lengyel nemességgel, sőt, miután még így sem sikerült a teljes azonosulás, tömegesen áttértek a katolikus hitre, ami az esetek többségében a teljes ellengyelesedést jelentette.

Viszont a 16. század az ukrán kultúra első virágkora. Az addig használt ó-orosz nyelvet teljes egészében felváltotta az itt beszélt népnyelv, az ukrán. A reformáció, amely e területen nem vált népmozgalommá, kedvező hatással volt az ukrán nyelv kifejlődésére, hiszen követői a Bibliát a nép nyelvén kívánták megszólaltatni, így kísérlet történt annak az itt élő nép beszélt nyelvére történő lefordítására. Az unitus vallás, illetve az ellene küzdők is a nép nyelvén igyekeztek megfogalmazni érveiket, s ezek népszerűsítésében nagy szerepet játszott Ivan Fjodorovnak, a Moszkvából Kijevbe menekült nyomdája, ahol nemcsak a vallási irodalom, hanem a formálódó szépirodalom is megjelenhetett.

A vallási és más nemzetiségi ellentétek ellenére fejlődtek Ukrajna gazdasági viszonyai, előtérbe került az árutermelés, amelyből új jövedelemforrások, nagyobb haszon volt remélhető, bár értékesítési nehézségek miatt a termelést az adók emelésével, a parasztság növekvő robotoltatásával ellensúlyozták. Ez jelentős ellenállást váltott ki az ukránok lakta falvakban, az ellenállás legelterjedtebb formája - a helyi jellegű kisebb-nagyobb fegyveres ellenállás mellett — a szökés lett. A megszököttek útiránya a déli területek lettek, ahol a lengyel-török háborúk miatt elnéptelenedett sztyeppéken igyekeztek gyökeret verni.

Ukrajna nyugati területein már jelentős városok voltak, amelyek jelen448