Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)

Vlagyimir megszökött III. Béla fogságából és lengyel segítséggel visszafoglalta 1190-ben Halicsot. Halála után Román - ugyancsak lengyel segítséggel — egyesítette Volhiniával Halicsot, engedelmességre kényszerítette az ismét a magyar királlyal szövetkezni kívánó nagybojárokat. Az egyesített Halics-Volhi- nia fejedelemség Szuzdalj mellett a legerősebb orosz állam lett, amely elfoglalta Kijevet is, sikeresen lépett fel az egyre fenyegetőbben fellépő litvánokkal szemben, sőt más orosz fejedelemségekkel összefogva tönkreverte a délről támadó kunokat is. Az egyesített fejedelemség súlyát jelképezi, hogy a pápa 1204-ben éppen Román fejedelemnél tett kísérletet arra, hogy a keleti kereszténységgel uniót alkosson. A pápai követség nem ért el sikert, Román és népe megmaradt régi hitükön.

Román halála után (1205) a halicsi nagybirtokosok fellázadtak, özvegye — különben Román fejedelem és II. András magyar király unokatestvérek voltak - két fiával Magyarországra menekült. András jelentős sereggel Ha- licsba vonult, az egyik gyermeket - Dánielt - elismertette fejedelemnek, maga pedig felvette a Halics és Ladoméria királya címet. (Volhinia fővárosának latin neve Ladoméria volt.) Ezzel fejezte ki, hogy az orosz fejedelemséget hűbérbirtokának tekinti. A magyar seregek távozása után a bojárok ismét fellázadtak, Dánielt elűzték, helyébe maguk választottak új fejedelmet. Ekkor András hűbéri eskü és évi adó ellenében elismerte az új fejedelmet, s amikor ellene a helyi bojárság szervezkedni kezdett, 1206-ban erős csapatokkal megvédte hatalmában. Két év múlva, 1208-ban, amikor a halics-volhiniai fejedelem nem teljesítette adókötelezettségét, András elűzte trónjáról, magyar helytartóval kormányoztatta az orosz fejedelemséget. Az oroszok néhány hónap múlva kiverték a magyar helytartót és Román két száműzetésben levő fiát hívták vissza a trónra, akiket András elismert törvényes uralkodóknak.

Béke és nyugalom nem következett, hiszen az uralkodók és a bojárság csakhamar ellentétbe kerültek egymással, hatalmas belső harcok robbantak ki, amelynek következtében erősen megtizedelték a nagybirtokosokat. A nagy - bojárság 1211-ben András magyar királyhoz fordultak segítségért és a közel hat évig tartó háborúskodásban váratlan fordulatok követték egymást: a bojárokkal szemben András először Dánielt ismeri el törvényes uralkodónak, de amikor a bojárok Dánielt mégis elkergetik trónjáról, András Halics királyává kiskorú fiát, Kálmánt nyilvánítja, Dánielt viszont elismeri Volhinia fejedelmének. Halics tartósan magyar uralom alatt maradt, igaz Kálmánt egy alkalommal ellenfelei fogságba vetik, de apja seregei megszilárdítják uralmát. Halála után a halicsi trónon 1227-ben András nevű öccse követi, aki 1238-ig maradt uralmon, illetve azokon a területeken, amelyekre uralma éppen kiterjedt. A magyarok uralma rendkívül népszerűtlen volt, hiszen a bojárság egy része támogatta az Árpád-házi hercegek halicsi királyságát, ami egyházi egyesítő törekvésekkel és kísérletekkel is párosult. András herceg 1238-ban váratlanul elhunyt, IV. Béla pedig belpolitikai nehézségei miatt nem tudott erős csapatokat küldeni Halicsba, így Daniel volhiniai fejedelem újból egyesítette a két szomszédos orosz fejedelemséget, viszont három év múlva jöttek a tatárok és Halicsot is végigpusztították.

A tatárok 1242-ben Halicsot is elhagyták és Daniel gyorsan megszervezte országai erőit, igyekezett független politikát folytatni, de végül mégis kénytelen volt adófizetés ellenében meghódolni a kánok előtt. Ez a meghódolás IV.

445