Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)
fejedelmi seregeket. Ettől kezdve sorra estek el és hódoltak meg a mongol kánok előtt az orosz fejedelemségek, közöttük az 1134-ben alapított Moszkva, és nem sokkal később az ősi Kijev is. Az egyes orosz fejedelemségek az Arany Horda adófizetői lettek, bár a kánok meghagyták az orosz államocskák látszatfüggetlenségét, a belügyekbe is csak látszólag szóltak bele, viszont a fejedelmeket kényük szerint váltották le, helyükbe másokat ültettek, időről időre adószedő és büntető hadjáratokat vezettek ellenük. A mongolok uralma viszont nem mindig és mindenütt volt egy időben szigorúbb vagy enyhébb, sőt abba se szóltak bele, ha egymással vagy a nyugati területeken fekvő fejedelemségek másokkal is háborút viseltek. így például, 1241-ben, amikor a mongolok magyar földön dúltak, Alekszander Nevszkij novgorodi fejedelem - különben ő is a mongolok adófizetője volt - a Baltikum térségében terjeszkedett, legyőzte a svédeket, eredményesen harcolt a Német Lovagrend ellen. Az orosz fejedelemségek mongol alávetettsége a 15. század végéig tartott, amikor is III. Iván moszkvai fejedelem felszabadította az orosz területek jelentős részét az Arany Horda uralma alól. A HALICS-VOLHINIAI FEJEDELEMSÉG A Kárpátok északkeleti oldalán és a bérceken túli területeken a magyar honfoglalás időszakában is éltek szláv népek, bár e vidékek ekkor nem tartoztak a kijevi fejedelemség fennhatósága alá. E tájakat később a fiatal lengyel királyság és még a népvándorlás időszakából erre sodort népek igyekeztek birtokolni. Az első, a kijevi fejedelemség történetét feldolgozó orosz krónikák e területet már Halicsnak, annak északi részét pedig Volhiniának nevezték. Az első halicsi fejedelmek a 11. század végén tűnnek fel, mint bölcs Jaroszláv dédunokái: Volodár és Vaszilko részfejedelemségként birtokolták e területet, bár e vidékekre öccsük, Dávid Vlagyimir — volhiniai fejedelem is igényt tartott, így 1097-ben Dávid elfogatta és megvakíttatta Vaszilkót. A kirobbant véres testvérháborúba beavatkozott Kálmán magyar király is, erős sereget küldött Halicsba, de az orosz-kun csapatok elől kénytelen volt visszavonulni. Az orosz fejedelmek 1100-ban tartott összejövetelén Dávidot megfosztották trónjától, Volodárt és Vaszilkót visszahelyezték országukba, de haláluk után tovább folyt a küzdelem és az osztozkodás. A harcokból Volodár fia, Vlagyimirko (1145- 1152) került ki győztesen, sikerült felülkerekedni nemcsak ellenfeleivel szemben, hanem az igen erős helyi bojárságot is meghódolásra kényszerítette. Sikeresen ellenállt a lengyel és a magyar királyság támadásainak is. Utóda fia, Éleseszű Jaroszláv (1152-1187) lett, aki apja erőskezű politikáját folytatta, de erejének javát a családjából kikerült trónkövetelőket támogató magyar és lengyel - például II. Géza magyar király 1148-1152 között csak hat hadjáratot indított Halics ellen - támadások kötötték le. Jaroszláv halála után a helyi bojárok először idősebbik fiát, Vlagyimirt ültették a trónra, de egy évvel később Román volhiniai fejedelemnek ajánlották fel a hatalmat. Az elűzött Vlagyimir Magyarországra menekült és III. Béla segítségét kérte, aki seregeivel hamarosan elfoglalta Halicsot, elűzte Román fejedelmet, viszont Vlagyimirt nem helyezte vissza trónjára, hanem András herceget, a későbbi magyar királyt nevezte ki helytartónak. A magyarok kiűzésére akkor került sor, amikor 444
