Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Monoszlóy Dezső: A gödölye dicsérete (próza)
volt hol. így ezzel kapcsolatban nem jutott eszembe a hófehér ágy meg a többi smonca, inkább a csalánbokor, ami össze-vissza szurkálta a fenekemet. Bárcsak én is ilyennel kezdtem volna, a külső koszosság nem olyan nagy baj. De hiszen te mindjárt gödölyékkel kezdted. Nem, abban az értelemben, ahogy te gondolod, nem. Ahhoz nem volt szerencsém. Az a két lány, akikről beszéltél, nem voltak egészen meg nem érintettek, hogy a te nyelveden próbáljam kifejezni magam? Dehogyis nem. Csakhát velük nem történt semmi. Helyesebben semmi olyan, amit te megérthetnél. Szóval csak sóvárogtál utánuk, s ez az, amit a férfi gödölyeviszonyulásnak nevez. Ennek szerintem más neve van. Nem, nem ez a gödölyeség, de valahogy így kezdődik, ők a félgödölyék, akiken keresztül a teljes gödölyeséget előre kiszínezed. Aztán megérkezik a vérbeli gödölye. Őt bekapod, lenyeled ésfuccs! Egyáltalán nem fuccs. Abekapott gödölye benned él, jobban, mint akiket nem kaptál be. Jó, jó, ez már derék macho-beszéd, én is azokat a nőket kedvelem, akik alattam feküdtek. Az a messziről, plakátról való megcsodálás gyerekeknek való. Várj, a teljes gödölyeség rangfokozatához két feltétel iktatódik. Az első, hogy te voltál az első, a második, ez már benne foglaltatik az előbbiben, a tiéd is lett. És ezzel megszűnt a gödölyesége? Addig, amíg a tied maradt, nem szűnt meg. Ha így van, akkor nekem egyetlen gödölyém sem volt. Nem is sajnálom. Abban az egyik könyvben, amit életemben olvastam, az állt, hogy a rómaiak vagy görögök, mindegy, egyszóval, náluk az volt a divat, hogy ezt a nem sok örömet okozó munkát rabszolgáikra bízták. Azoknak fájjon a farkuk. Állítólag van olyan leány, aki olyan, mint a nőstény vakondok, fel kell hasítani, mint a rosszul működő konzervdobozt. Joe-nak ebben igaza van. A nőstény vakondok gödölye korában eszeveszetten menekül a hím elől. Előle is menekülni kellene, régi emlékekbe kapaszkodni és rádöbbenni, valami alapvetően nagy félreértés van az eddig kigondolt gödölyeség körül. Ugyanis, hogy a két utólagosan teljes jogúnak minősített gödölye az első találkozáskor már nem volt az. Dehát visszamenőleg miért akarom beléjük magyarázni? Mert megérdemelték? Mert ez is lehetséges? Vagy nem az általam felállított szempontok a döntők, hanem maga a szerelem az, amelynek semmi köze a test előző élményeihez, csupán az új találkozás minősége számít? Az első, teljes jogúnak ítélt, nem gödölyeállapotú lény szépséges, egzotikus asszony volt. Arról, hogy féijnél volt, nem tehetett, arról sem, hogy kilenc évvel idősebb volt nálam. Ezzel együtt igazi gödölyének látszott, úgy is viselte magát. Szeretett, őszintén szeretett. Talán ez a legfontosabb. Az egyéb körülményt némi ügyességgel, technikával amúgy is hozzá lehet hazudni vagy szerkeszteni. A másik gödölye ugyan nem volt féijnél, de vele olyan hamar történt az állapotvesztés, hogy az inkább a mesék birodalmához számítható. Néhány azt követő, bár kevésbé mesébe illő, már csak mechanikus következménye volt az elsőnek. Ezeket se tagadta. Egy kis naptárba jegyezte be őket, talán lelki- ismereti szempontból, hogy annak, akit majd igazán szeretni fog, hűen el tudjon számolni. Más kérdés, mit kezd a másik az ilyen beszámolóval. Úgy tesz, mintha nem érdekelné annyira, közben elfelejt rágyújtani a cigarettára, rágyújtás nélkül lassanként szét is rágja, papírostul le is nyeli a füstölnivalót. Visszapillantóan mégis gödölye volt, kecses, lányos testtel, hamisítatlan kecs- kegidát utánzóan. Világoskékszínűen csodálkozott a szemedbe. Örülök, örülök, 37
