Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Kapiller Ferenc: "Küszöbön - két világ között" - (Babó Antal, Kőszeg-Hegyalján élő faműves beszél)
irodalomra - apám könyveket vásárolt már —, s biztosan eljutottak volna Németh Lászlóhoz, Illyés Gyulához és a többiekhez, akik felvilágosult paraszttársadalmat tudtak elképzelni. Sorsfordító lehetett volna életükben. Megismerhették volna, hogy hol vagyunk, s kik vagyunk mi itt Európában. Volt ennek a világnak egy hatalmas vonzereje: a múltja. Csak nem minden komponense volt emészthető. Minden másképp alakul, ha megmarad az a mély szellemi világ, ami jellemezte az embereket: a népmesék, az öltözet, a munka, a hatalmas tudás, ami a földdel és állatokkal kapcsolatos. Az indulataik, amik fantasztikusak voltak. A táncaik, meg a dalaik. Olyan népmeséket mondtak, hogy teljesen beleéltem magam, és elindultam világgá. Elindultam világgá, mert ott, ahol összeér a homokbucka az éggel, fól lehet menni a mennyországba. Elhittem! Ezekre emlékszem. Ezeken túl voltak emészthetetlen részei az életnek. Ezek az emberek föláldozták az életük boldogabb részét a munkájukért. Mi volt az örömük? Csak a munka és csak az eredmény? Azt viszont jól csinálták. Tagadhatatlan, hogy olyan rend volt a földeken: - minden időben elkészült, soha nem történt meg az, hogy apám túrta volna a haját, hogy jaj, lemaradtunk a szántással! - Soha nem dolgoztak éjjel; korán feküdtek, korán keltek. Nem láttam rohangáló embert. A legnagyobb bűn az volt, ha valaki sietett, pláne szaladt! Ok tudták, hogy1 kell dolgozni. Most már valamit én is megértettem abból, hogy mi volt annak a munkának a titka: az állandó, kitartó, lassú, megállás nélküli, ritmikus munka. Én sokáig nem ritmusban dolgoztam, hanem kapkodtam. Lehet, hogy most ijesztőnek tetszik, hogy egyes téeszek fólborulnak; szétszélednek és végük, s nincs parasztság, de egy kis „éhezés” megérné, hogy újra gerince nőne a parasztságnak. Kialakulna újra ez a réteg; bár a „fejlődés” iránya nem ez. Azt se bánnám, ha ötven százalék foglalkozna földdel, mint ahogyan régen volt. Legalább csinálnának valami értelmeset, normálisát. Mért cél az, hogy pár százalék legyen a földműves réteg egy országban? Mert helyette mit csinálnak? Majommunkát sok munkahelyen. — A borkombinátban például a dolgozó üveget rak a töltő alá nyolc órán keresztül. Pedig otthon a pincéjében töltögethetné a bort vígan fütyörészve, iszogatva a barátokkal. Nem jobb az? Jó - bár eléggé akadozik -, hogy az emberek visszakapják a földet — aki szereti. Kerüljön húsz vagy harminc évbe, végre beláthatnák, hogy lehet vidéken élni, lehet természetben élni. Nem muszáj sárban csattogni mezítláb és gatyában. Mindig ez van előttük; az irodalmi emlékek megzavarhatják az embereket. Ezért haragszom Móricz Zsigmondra egyébként, mert sokszor hamis. írói fogások, de nem igazak... Ahogy fól lehet emelni az irodalommal, el is lehet szúrni a dolgokat nagyon. * Nekünk megadatott, hogy itt éljünk ezen a birtokon, ami védett a szennyezésektől, ártalmaktól. Talán nem telepítenek fólénk ipart, ami tönkretenné ezt a kis szigetet. Vízválasztó ez a hegy Ausztria és Magyarország határán; a nyeregtől arrafelé folynak a vizek, így osztrák oldalról is védve vagyunk 421
