Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Varga Imre: Igétlenül, Emlékezés a házra, Éjszaka lesz (versek)
VARGA IMRE Igétlenül itt nem a foghatót s rontott jeleit s nem teremtését csupán a nyelvtanát víz föld tűz ész szél aminek helye itt kéz nem csak képzelet foghatja át kihamvadt hajnalkép parázs lett hamu igétlenül a vers az életünk magát fogyasztva biceg messzi az út eleje vége egy pontba vetül érzékelésünk képe puszta nyelv e síkból föl föl a lombja fénybe leng s aláereszti a mélybe szavait virágzást oktat magunkra tanít míg kiterjeszti tömbjét néma sorsát alatta árnya csend és földi formák Emlékezés a házra Aki magába nem világba se lát. Bedeszkázott ablakú ház nem tudja a sorsát. Füstös dohos szobák, tántorgó bútorok szívnek, gyomornak ütközőben. Nem látja magában holdját, padlatát nem éri nap; szétszórt cigarettavégek, elnyomott csillagok. Aporodottság. Ideje romlott, tereit botladozva méri az ész. Más termekre áhít, ahol érték a fény, s nem ki-
