Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Varga Imre: Igétlenül, Emlékezés a házra, Éjszaka lesz (versek)
számítható az se, a tér, nincs mérete, négyzetmétere sem; minőség. Az idő is. Ott nincs másnaposság. Mert véget sem ér, tart a mámor, teljes pillanat, örökkévaló. Eli emlékeit; múltja nincs, minden jelen, egyetlen égő miccenés. Lángol a rózsa, fodrozódik pirosán duzzad öntudata. Izzik a rózsa a kertben. Miért hogy bedeszkázva a ház? ✓ Éjszaka lesz Szétkallódnak az órák szertegurulnak támolyognak voltaid a szervek az álmok Törések repedések Homokba fúródva a parti növényzet alatt lapulnak elhagyott halászházak sarkaiban a szélfogó pálmasövény tövében az idő erővonali mentén hasadások Elomlik darabokra szemcsékre pereg az elérendő ahol az óceán táncoltatott a sötétben lélegzeted betöltötte a vélt tereket a darabokbani egyet Mélyül mélyül míg jelentésében éjszaka lesz a hangod 1992. december 29.
