Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Monoszlóy Dezső: A gödölye dicsérete (regényrészlet)
Érdekes, nekem meg az élet nyúlik valahogy messzire vissza. Úgy érzem, fényes teremben ülök, dédanyád közelében, legyezőjét is látom, aztán te felállsz, meghajtod magad és veled táncolok. Ez szép. Ez a mondat megsimogat. Annál kegyetlenebb, hogy benned is csalódni fogok. Miért? Azért, mert ez az élet sora, s mindazért, amit már eddig is elmondtam, csak te nem akarod megérteni. De hiszen azt is mondtad, a nők gödölyék és a gödölyék dicséretét akarod felmutatni, nélkülük régen nem élnél. Akkor minek a gödölyék esendőségét hirdetni, erőszakkal fejreállítani az örömet? Azért, mert ha nem teszem, úgyis kereket oldanak. Ma délelőtt a szőlőfürtöket nézegettem. Nemsokára megérnek. Alig egy hónap és jön a szüret, minket az se vár meg. Szüret lesz és mi nem lakunk ebben a házban, kétfelé sodor az élet, te iskolába mész, engem hív a munka, amit dicső kötelességnek is becézünk. Szüretelnek, és ez olyan kétségbeejtő, az összes Andrej herceg elesik közben. Nem esik el, mi örökké fogunk élni, mert szeretjük egymást. Jó, mi örökké fogunk élni, amíg szeretjük egymást. Milyen Csenge szája? Szép. Akeze is szép. A szeme is. Anyaka is. Anyaka is? Mindenki annyira szép, amilyen szépnek a másik látja. Szép a szemed. Szép a szád. A kezem is szép. Igen, a kezed is szép. Szépek a Vénusz-ujjaid, kezed fejének karcsúsága. Örülsz neki? Igen, de közben egy mondat birizgál a fejemben, Pasqal állítása: Minden baj abból származik, hogy az ember nem bírja elviselni az egyedüllétet. Ki volt az a Pasqal? Nem mindegy? Mindegy. Annál is inkább, mert savanyú fráter lehetett, inkább azt mondhatta volna: Minden öröm abból származik, hogy az ember nem bírja elviselni az egyedüllétet. 393
