Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Tompa Gábor: Bizonyosság, Elégia kislányomhoz, aki nem csak a sötétségtől fél, A végső (versek)
TOMPA GÁBOR Bizonyosság A jövő az egyetlen dolog. Amitől félni, mint a tűztől. Egymáshoz tapadó sorok, mit a homályban kibetűzöl. A van mögötti tartomány. Ameddig felkopik az állad. A világ benső oldalán irgalomért lihegő állat. Ez vagy. Az vagy. Nincs visszaút. Amit megtettél, hátravan már. Kapard a létről a hamut, mielőtt kővé zsugorodnál. Elégia kislányomhoz aki nem csak a sötétségtől fél évekig ne lássalak? csak így ? valaki szabályozza: meddig érhet a fű, s hol harmatozhat rád az álom, bogárvigyorral tervez békességet, s kontya alatt mintha epéje kotyogna, csontjában talán szoborremény sajog, s közvetít közted s közöttem, nehogy túlmérgezzen kehelynyi együttlétünk kesernyés virágpora, de nekem többet ér, ha sebez is, telefonkagylóba suttogott reményed,
