Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Monoszlóy Dezső: A gödölye dicsérete (regényrészlet)

nem igaz, de úgy körülfog az élmény, akár el is tudnám mondani. Milyen hosszú szakálla van a mesének? Nagyon hosszú? Térdig érő? Térdig érő. Jó, akkor el is indulhatunk. Repülővel vagy hajóval? Repülővel. Hajóval sokáig tartana, meg drágább is, hacsak nem teherhajóra kapaszkodunk. Azzal is lehet? Lehet, csak előre meg kell tervezni. Viszont nem nagyon kényelmes. Egyes teherhajón dolgozni is kell, különben föl se vesznek. Milyen géppel utazunk? Természetesen nagy géppel, jumbóval, olyannal, amibe sokan beleférnek. Az ilyen gép le se száll, legfeljebb egyszer vagy kétszer. Mondjuk Görögországban vagy Bankokban. Mi az ablak mellett ülünk, ahol közvetlen közelből látni a bárányfelhőket, főleg ha nem esik az eső. És a földet? Azt nemigen. Olyan magasan repülünk, földet csak felszálláskor meg leszálláskor látni: de mi nem is azt nézzük. Hanem mit? Egymást. És amikor megéhezünk, jókat eszünk, iszunk, mert olyan légitársasággal utazunk, amelyik nem kicsinyes. Kinyújtod a kezed, s máris döntik poharadba a finom konyakot. Mást is? Mást is. Coca-Colát? Azt is. S meddig tart az út? Sokáig, majdnem egy teljes napig. Mert kisebb repülőbe kell átszállni, ami odavisz, ahhoz a repülőtérhez, amelynek a közelében a mi szállodánk áll. Szép? A legszebbet választottuk. Három hatalmas Swimmingpool veszi körül. Ezek arra valók, ha viharos a tenger, abban fürödhetünk éjjel-nappal. Mi ugye éjjel fürdünk benne meztelenül? Igen, mi éjjel fürdünk benne meztelenül, amikor már egyetlen szállodaablak se világít. Aztán egymáshoz bújva alszunk, mint most, még jobban, teljesen egymásba bújunk. Meg is esszük egymást. Akkor is, ha kicsit fáj? Akkor is.

Belülről ilyesféle a vendéghálószoba hangulata. Kívülről nézve, pláne, ha a függöny kissé félrebillen, egészen más. Az a szőlődombra kapaszkodó árnyék is másként látja, meg én is. De hiszen már mindkettőjük kiiktatódott a történetből! Teljességgel úgy látszik, mégsem. A szerelmet belülről kell érzékelni, nem kívülről körülszimatolni. Akkor mindjárt nevetségesnek látszik. Szalámi Joe a venyigébe kapaszkodik, az az árnyék ugyanis ő, mert különben elvesztené reális egyensúlyát. Minha selyempincsi bernáthegyi szügyét nyalogatná. Ennyi szenvelgés egyrakáson, felforr az ember agya tőle! Vajon honnan kerül elő Szalámi Joe, aki valójában nem létezik, csak úgy és addig, amíg a kétség megteremti a maga alteregóját? Hogy honnan kerülök ide? Felcsaptam seregélyriasztó pilótának. Az új szőlősgazdák nagyon keresik ezt a szolgálatot. Sportrepülőt béreltem, amit a második világháború itt felejtett, azzal kergetem a falánk madarakat.

Gábor összeölelkezve alszik Csengével, egy ütemre lélegeznek, így a házon kívüli jelenségek csupán az álom gondolatai. Amíg nem öltenek valóságos alakot, nincs különösebb jelentőségük. Az egyik gondolat azonban váratlanul szirénázni kezd, mentőautóvá változik. Gábor fekszik a mentőautóban. Csengét nem engedik, hogy vele utazzon. A halál méltóságához nem illene az ilyen keveredés. Meg aztán nem is kell okvetlen meghalni. Pár hetes kórház után sok minden visszarendezhető. Hová? Az élet normális kerékvágásába. Bron- chiális asztmától ugyan már megfulladtak, de csak ha nem kezelik. Ha kezelik, akkor lehet élni vele, bár nehezen. Nem szabad megfázni. Nem jó sokáig köhögni, mert az meg a szívnek árt. Meg kell válni a cigarettától és a szenvedélyes érzelmektől. Az érzelmektől nem. Azok nélkül nem érdemes megmaradni. Csak a fekete és barna színű cipőket lehet eladni. Ezt ki mondja? Egy cipőgyáros. És miért? A más színűeket nem veszik nálunk. A fiamat más is389