Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HARMINC ÉVE INDULT ÚTJÁRA AZ ÉLETÜNK - Káldi Jánosné: Az ÉLETÜNK szellemi-irodalmi előzményei, indulása és elemzése 1963-tól 1967-ig (tanulmány)
lehetőség a nyilvánossággal való szembenézésre s a fejlődésre, továbblépésre, de nemcsak ez, hanem nevelőeszköz is: írók nevelője és még inkább olvasóké.” Kiss Dénes kritikája a Kortársban látott napvilágot Az Életünk kis jubileuma címmel a negyedik évfolyam zárultával.40 Ennek a bevezető sorai így hangzanak: „1963 óta jelenik meg négy megye (Györ-Sopron, Vas, Veszprém, Zala) összefogásával az Életünk címet viselő antológiasorozat. Évenként három szám jelent meg. Olyan újabb állomása ez a dunántúli irodalmi életnek, ami szót érdemel. Az antológia - bár teljesen folyóirat formátumban — általában százhúsz-százötven oldalon közöl verseket, novellákat, tanulmányokat, cikkeket stb. elsősorban a négy megye íróitól. De nem kizárólagosan ők az antológia szerzői. Illyés Gyula, Kassák Lajos, Németh László, Weöres Sándor, Kodolányi János és más, országosan vagy éppen Európa-szerte ismert írók műveivel találkozhatunk egy-egy számban. Rögtön el is mondhatjuk, hogy az antológiasorozat némelyik száma feltétlenül vetekszik minden tekintetben bármelyik vidéki folyóirattal.” Bárdosi Németh János a Tolna megyei Népújságban - az ötödik évfolyamba lépés alkalmával - többek között ezeket írja41: „S ami igazán mai, izgalmas a lapban, a saját tájról szóló híradás. így Csordás János Egy népművelő naplója című írása, amelyben elmondja, hogyan csinált a Mindenki színpadja című színdarabsorozat keretében egy régi lakodalom emlékeiből olyan lakodalmas játékot, amely még Jugoszláviában is sikert aratott. Elgondolkoztató Horváth Ottó, Szapudi András faluszociográfiai írása és Czoma László Az olajról című riportja, amelyben a zalai olajmezők dolgozóinak nehéz küzdelméről ír. Ezek az írások (ide sorolnám még Szíj Rezső cikkét Szombathely város-rekonstrukciójáról) és az állandó törzsgárda: Palkó István, Káldi János, Koncz István, Kulcsár János, Takács István, Csányi László, Ordas Iván, Morvay Gyula írásai teszik érdekessé és értékessé az antológiasorozat új számát. A kezdeti nehézségeken túl ma már módszeres a szerkesztés munkája, és az Életünk Nyugat-Dunántúl irodalmi életének komoly, országosan számon tartott fóruma.” Káldi János, az Életünk szerkesztőbizottságának tagja 1964 novemberében - levélben - a munkatársak közé hívta Illyés Gyulát, és verseket kért tőle. A levéllel egyidejűleg elküldte mutatványként az Életünk 1964. évi első és második számát. Kérte Illyést, hogy e két számról írja meg a véleményét. Illyés Gyula pár nap múlva levélben válaszolt Káldinak42, s a levélben egyúttal három publikálatlan verset küldött az Életünkbe. A küldött versek az Életünk 1964. évi harmadik számában és az 1965. évi első számban jelentek meg. A levél szövege a következőképpen szól: „Kedves Barátom, Semmit sem tartok ma oly fontosnak, mint a vidéki szellemi munkát, annak érvényesítését, emelését. Bár segíthetnék annyira, amennyire te íolteszed! Szívesen teszem. Rengeteg a jó anyag ebben a két számban is. Főleg a tanulmányok. De a többi is. A jövő könyvnapra verseskönyvem jelenik meg; abból való ez a három kiadatlan vers. Jó munkát, munkakedvet mindnyájatoknak! A régi barátsággal köszönt: Illyés Gyula 1964. XI. 25. Budapest, II. Józsefhegyi u. 9.” Káldi Kassák Lajosnak is küldött két mutatványszámot az Életünkből s egyúttal meghívta a munkatársak közé. Kassák 1965. november 2-án egy verset küldött (a címe: Születésnapi ünnep), amely megjelent az Életünkben. Levelében elmondja véleményét az Életünk két számáról43: 380
