Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HARMINC ÉVE INDULT ÚTJÁRA AZ ÉLETÜNK - Káldi Jánosné: Az ÉLETÜNK szellemi-irodalmi előzményei, indulása és elemzése 1963-tól 1967-ig (tanulmány)
„Tisztelt Szerkesztőség, megkaptam a két antológiát, köszönöm figyelmességüket. A közleményeket még nem néztem át részletesebben, de máris látom, hogy az írók helyes irányban törnek előre és a szerkesztők tág látókörrel, igényesen dolgoznak. Örülök, hogy a »vidék« ilyen intenzíven és felkészülten vesz részt kulturális életünkben. Túl vannak már a provinciális kötöttségeken, de vigyázat - ne szakadjanak el Pesttől; mindkettőnek van még tanulni valója egymástól. Kérésüket teljesítem: mellékelten küldöm egy újabb versemet és egy képemet közlésre. Ezzel is kifejezem erőfeszítéseik megbecsülését. Ha lesz újabb küldeni valójuk, szívesen fogadom. Jó kívánsággal, üdvözlettel Kassák Lajos 1965. XI. 2.” Káldi kíváncsi volt Szabó Pál Kossuth-díjas író és többszörös szerkesztő véleményére is. 1965 elején ezért elküldte az 1964. évi harmadik számot, véleményt kérve. Szabó Pál levelének egyik részletét idézem: „Kedves János! Köszönöm kedvességedet. A Balatonberényi feljegyzés című vers szép. A kötet (az Életünk) elég jó, s igen érdekes a tartalom; mégis kilépett végre az Életünk a valóban kedves, de szűkebb vasi tájból. Mintha már valóban Pannónia nagy igénye jelentkezne itt. Úgy ezek vágya, hogy igen Dunántúl, vagyis Pannónia, de országos nagy igénnyel! Sőt azon túl. Minthogy Pannóniára is ez volt jellemző. Most egészségem elég laza. Hajói leszek, megpróbálok írni valamit rólatok. S majd küldök is nektek valamit.”44-----------------------------------------------------------------------Kerékgyártó István kritikus 1966. március 14-én a Petőfi Rádióban ismertette az Életünket. Elemezte a szerkesztést, a műfaji megoszlást, a rovatbeosztást és egyúttal értékelte a kiadványsorozat tartalmát. Bírálatát magnetofonszalagra vettem, s annak egy részletét onnan idézem45: „Az Életünk legszínvonalasabb részét az irodalmi, kritikai, irodalomtörténeti és helytörténeti tanulmányok adják. Tüskés Tibor problématanulmánya vagy Sík Csaba esszéje a modern novella típusairól bármelyik más irodalmi folyóiratban érdekes anyagnak bizonyult volna. Érdeklődéssel olvastuk Palkó István művészetpszichológiai megközelítésű tanulmányait Vörösmarty Mihályról, Várkonyi Nándor irodalomtörténeti tanulmányait, visszaemlékezéseit. Külön színt jelentenek az olyan helyi dokumentumokra támaszkodó, de általános érvényű következtetésekre jutó írások, mint Jakab Géza ismeretlen adatokat föltáró tanulmánya Zrínyi Miklósról vagy Smidt Erzsébet képzőművészeti jellegű, forrásértékű cikkei. A kritikai rovatban is csaknem mindig felkelti a figyelmünket egy-egy meggondol- koztató, elemző írás. Az irodalmi alkotásokkal foglalkozó kritikák mellett érdekes, értékes képzőművészeti és filmkritikái írások is emlékezetesek maradnak számunkra, mint pl. Heitler László tanulmánya Borsos Miklós művészetéről, vagy Fodor András Jancsó Miklós így jöttem című filmjéről. Mindent összevéve, hibái és ellentmondásai ellenére is figyelemre méltók az Életünk számai. A jó kezdeményezés további erősödésének alapfeltétele a színvonalas igény még következetesebb érvényesítése.” Köves József kritikus bírálata a Petőfi Rádióban hangzott el 1967. március 21-én. Köves 381
