Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Jelenetek egy aggastyán estéli óráiból (dráma)

kötött jegyességünk hidegen hagyta a Költőfejedelmet. Sokáig nem akartam elhinni, amit a hercegségen kívül is tud mindenki: hogy amikor a felesége haldoklott, ön hurutos megbetegedésére hivatkozva bujkált előle. Utolsó órájában sem volt hajlandó búcsút venni tőle, még a koporsójánál sem; csak a gyász tiszteletére rendezett kivilágítás izgatta. S persze a közönségét megkönnyeztető gyászköltemény. (Fojtogatja a sírás.) Excellen- ciádnak semmi sem fáj. Mindannyiunkat túl fog élni!

GOETHE (az illetlenségbe belerángatott ember restellkedésével) Azt azért mégsem. (Pillanatnyi zavara után, mint aki higgadtabban veszi fontolóra a dolgot.) Bár minden lehetséges. Vendégeinek hátat fordítva, remegő kézzel nyúl a tollért, amelyet csak a harmadik próbálkozásra sikerül bemártania a kalamárisba. A tollhegy mint ragadozó madár készül lecsapni a fehér papírra — amikor hirtelen

(sötét lesz.)

(Vége)

30