Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Jelenetek egy aggastyán estéli óráiból (dráma)

KIBÉDI VARGA ÁRON

247

Aki átlát, annak a szeme elborul: hívatlan és keresetlen, mint az ünneprontó madár, mint a pehelysúlyú énekes.

Ide-oda néz, aki átlát, a szemét félti, az otthonos hangokat: készül a kilátástalan napokra.

Nappal már csak az van, amit szemmel befogni nem lehet, ami elszabadult, így futunk a szentesítés elöl, ilyen á vakulás tarthatatlansága.

248

Vidékről jöttek (így kezdődik a történet) az egetverők, a naszádosok.

Felidézték, és elragozták a gondtalanság kellékeit, megtértek a zsákutcában.

Betértek a zsákutcába, mint a szentek.

Talponálló gyalogosok, vidéki mesemondók: most a történet végére várnak, akadékoskodnak az üdvözülés előtt.

Nincs, aki etesse őket.

Halomra dőlnek, szállingóznák, hiszen a múlttal senki sem azonos.

31