Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HARMINC ÉVE INDULT ÚTJÁRA AZ ÉLETÜNK - Káldi Jánosné: Az ÉLETÜNK szellemi-irodalmi előzményei, indulása és elemzése 1963-tól 1967-ig (tanulmány)
tettek az elgondolással, s a három szomszédos megye (Győr-Sopron, Veszprém és Zala) vezetői is elfogadták a tervet. 1962-ben tartották — a Vas megyei vezetők meghívására - a négy megye megbízottjainak és a négy megye íróinak tanácskozását Szombathelyen. A Művelődésügyi Minisztériumot Mátray Mátyás, az írószövetséget Munkácsi Miklós képviselte. A tanácskozáson a résztvevők alapszabályzatot készítettek, amely meghatározta a teendőket. Az alapszabályzat elmondja, hogy a négy megye irodalmi-művészeti antológiasorozatot hoz létre a négy megyében élő írók, művészek számára. Az antológiasorozat címe: Életünk. Indulási éve: 1963. Terjedelme: nyolc-tíz ív. Megjelenik: négyhavonként. Az alapszabályzat szól még arról, hogy az Életünk rendszeresen megszólaltatja a négy megyéből elszármazott alkotóművészeket, sőt más tájak és a főváros íróit és művészeit is. Az antológiasorozat céljának és jellegének megfelelően szépirodalmi, irodalomtudományi, művészeti,‘kulturális vonatkozású írásokat, valamint képeket és rajzokat közöl. A kiadási költségeket a négy megye közösen viseli. A kiadás — nyomdai feltételek kedvezősége stb. miatt - Szombathelyen történik. A szerkesztőbizottság a négy megyében élő írókból alakul. Az alapszabályzat tartalmazza a megyék által delegált szerkesztőbizottsági tagok névsorát is. A szerkesztőség tagjai: Bánhidy Tibor, Farkas Imre, Horváth János, Horváth László, Káldi János, Koncz István, Kulcsár János, Kuntár Lajos (technikai szerkesztő), Lázár Tibor, Palkó István (felelős szerkesztő), Vágvölgyi László és Z. Szabó László. A szerkesztőség minden alkalommal más-más megyei székhelyen ülésezik.4 Az alapszabályzatban foglaltak szerint 1963-ban megindult az Életünk, s minden évben megjelent három száma. A megjelent számok többségének terjedelme tíz nyomdai ív, de van nyolcíves szám is. (Pl. az 1965. évi 1.) Egyszer egy tizenöt íves szám is megjelent. (Az 1963. évi 3.) Az egyes számok azonos formai kivitelben, de mindig más-más színű borítólappal készültek. A borítólapot Barabás László győri festőművész tervezte. A SZERKESZTÉSI ELVEK ÉS GYAKORLAT Az első számtól a tizenkettedikig eléggé szembetűnő a fejlődés a szerkesztési elvek és a szerkesztői gyakorlat vonatkozásában. Míg az első számba (és kissé még a másodikba is) az összegyűjtött anyag színe-javát különösebb rendező elv nélkül juttatták a szerkesztők, addig a tizenkettedik már a logikusan átgondolt, tervszerűségre valló szerkesztést mutatja. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szerkesztés tulajdonképpen sohasem a szó valódi értelmében felfogott, szabatos antológiát csinált, hanem már kezdetben is valamiféle folyóiratféleség volt az Életünk, a szükséges rendezettség nélkül, később - az 1963-as harmadik számtól kezdve - pedig kimondottan a folyóiratok szerkesztési gyakorlatát valósította meg. Az antológiák ugyanis - a könyvészeti fogalmak szerint — általában valamely szakterület egyetlen vagy egy-két rokon műfajának gyűjteményes könyvei. Az Életünk első számában pedig már találhattunk verseket, elbeszéléseket, műfordításokat, tanulmányokat, útijegyzeteket, irodalomtörténeti és művészettörténeti cikket, bibliográfiát, könyvkritikát, képeket, rajzokat. Mindezt három rovatban. Az antológia elején a folyóiratoknál is szokásos szépirodalmi anyagot találtuk; ezt követte a „Tanulmányok, közlemények” rovat; majd egy harmadik rovatba sorolta a tartalomjegyzék a képeket. Ha a szerkesztőbizottság megfelelően szétbontotta volna az első két szám anyagát, és az egyes műfaji csoportokat rovatcímmel látta volna el, akkor tulajdonképpen már az első és második számból is egy folyóirat arca rajzolódott volna ki. A harmadik kötetben már az irodalmi-művészeti folyóiratokhoz hasonló elrendezettségben találjuk a közölt anyagot. Ebben a számban - mint minden későbbiben is 366
