Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - HARMINC ÉVE INDULT ÚTJÁRA AZ ÉLETÜNK - Káldi Jánosné: Az ÉLETÜNK szellemi-irodalmi előzményei, indulása és elemzése 1963-tól 1967-ig (tanulmány)

- a legnagyobb terjedelmű a szépirodalmi rovat. (Versek, műfordítások, elbeszélések, regényrészietek.) Ezt követi a „Fiatalok” rovat, amely már a második számban is megtalálható, és a kezdő poéták figyelemre méltó költeményeit tartalmazza. A harmadik rovat a „Tanulmányok, közlemények” címet viseli. Ebben jelennek meg a hosszabb lélegzetű irodalmi, művészeti tanulmányok és a rövidebb irodalmi, művészeti, kulturális témájú publikációk. Negyedikként jelentkezik a „Hazai jegyzetek” rovata, amely a szociográfiai tanulmányokat, riportokat, a mai magyar élet Jegyzeteit” tartalmazza. Végül jön a „Szemle”, a legújabban megjelent könyvek kritikáival. Ezekhez a rovatokhoz csatlakoznak - általában az utolsó oldalon - az Életünk hírei. Itt ad tájékoztatást a szerkesztőbizottság az Életünkről szóló kritikákról, megemlékezésekről, az Életünk - estekről stb. Az egyes számokat képek, rajzok, fényképek másolatai díszítik, amelyekből számonként általában nyolcat, tízet mutat be az antológia. Az első számban két egész oldalas festménymásolatot is találunk finomabb papíron. A későbbiekben azonban a folyóirat átlagos papírján közli az antológia a képzőművészeti alkotások másolatait.

Az első szám elején találjuk a felelős szerkesztő (Palkó István) előszavát, amely „Lectori salutem!” címmel jelent meg. Idézet az előszóból, amelyben a fő célkitűzéseit foglalta össze:

Jeladatunk olyan írások publikálása, amelyek a mát, a mi életünket szolgálják. Tervünk szerint sorozatunk komplex: főleg irodalmi, művészeti, irodalom- és művészettudományi és kritikai jellegű, ezek keretarányainak szigorúbb megkötése nélkül. De természetesen helyet kaphatnak benne kulturális életünk más közérdekű kérdéseivel, különösképpen a népművelés helyzetével és problematikájával foglalkozó elemző írások is.

A népről a népnek és a népért szóló írásokat várnak sorozatunk kötetei és ezeken keresztül megyéink olvasói. Ez komoly feladatot ró íróinkra, alkotóinkra. Elsősorban azt, hogy alaposan ismeijék népünk alakuló életét, kutassák és találják meg a leghatásosabb közlési, kifejezési formákat és a művészet hiteles erejével, annak társadalmi funkciója szerint mutassanak hiteles, eleven, reális és megnyerő példákat.”

Az első számokba még kevésbé, a későbbiekbe azonban már előre tervezve kerültek a művek. Főleg bizonyítható ez olyan írói anyaggal, amely az egyes évfordulókhoz, jelentős eseménykhez kötődött. Az 1965-ös számokban találjuk - évfordulókhoz kapcsolódva - Palkó István Madách-tanulmányát, Várkonyi Nándor Dante-tanulmányát, és még többet is fölemlegethetnénk, amely már az antológiasorozat tervszerű, előre készülő szerkesztéséről beszélt. (Pl. Palkó István: Batsányi János. = Életünk. 1963. 2. szám. - Kamarás Béla: Madách Imre a politikus. = Életünk. 1964. 3. szám. stb.)

Még hangúlyosabban vallanak a tervszerűnek nevezhető szerkesztői munkáról a „Hazai jegyzetek” rovat cikkei és a „Szemle” rovat kritikái. Ezek tartották a szorosabb kapcsolatot napjaink izgalmas, felszínen lévő problémáival, illetőleg könyvkiadásunkkal.

Több lapunk (Népszabadság, Magyar Nemzet, Ország Világ stb.) mellett az Életünk is foglalkozott pl. a cigánykérdéssel, annak megoldási módjaival.5 A népművelés gondolatköre főleg 1956 után izgalmas kérdéseket vetett fel. Sok ilyen tartalmú tanulmány, cikk jelent meg a Kortársban, az Alföldben, a Jelenkorban, a Napjainkban, az Élet és Irodalom pedig 1967-ben új rovatot is indított, Vita a népművelésről címmel. Az Életünk is tervszerűen foglalkozott a népműveléssel. Több olyan tanulmányt jelentetett meg, amely a fő kérdések tisztázásához segítséget nyújthatott.6

A négy megye területén rendezett kiállításokról eléggé rendszeresen hírt adott és kritikát közölt az antológia. A Győri Színház fontosabb produkcióiról is tájékoztatást nyújtott. Azoknak az íróknak a könyvéről, akik valamiképpen a Dunántúlhoz (főleg azonban Győr-Sopron, Vas, Zala és Veszprém megyéhez) tartoztak, szinte kivétel nélkül jelent meg könyvkritika.

Joggal lehet tehát mondani, hogy a szerkesztés tervszerűségében közel annyi

367