Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Vasadi Péter: Széttárja a karját, vár egy percig - Pilinszky Jánosról Csokits János könyve ürügyén

és kifejezőbb a fennkölt fólhangokat pöngető lírai együttérzésnél, amely mindig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy képlékennyé teszi a valódi történetet, alábecsülve vagy eltúlozva a tényeket.

Pilinszky (azt tartván, amit Rilke, hogy a tények sűrűjétől nem látjuk az igazi valóságot) nagyon is örült azoknak a tényeknek, amelyek költészetének sikereit mutatták. Fölszínre akart törni mellőzöttségéből, s ha ezt a fólszínt világhírnek gondolta el, munkásságának súlya fólhatalmazta rá. E sorok írója is tanúsíthatja a költő gyermeki örömét, mely valósággal átlökte őt az okosok megfontolásain. Mesébeillő, ahogy meg tudott érkezni az éjjel írt új verseivel, bele egy szerkesztőségi értekezlet kellős közepébe, mely értekezlet éppen egyházpolitikai mozzanatokat boncolgatott, a jelentőségüket messze meghaladó komolysággal. Üdítő, bár botrányos cigarettaszünetnek számított az a 6-8 perc, amíg a költő áhítatos hangon, fólszegzett orral és állal, lenyűgözően olvasott (Csokits kifejezése Pilinszky hanghordozására külön említést érdemel: „a mániásán intenzív hang felidéző ereje”). Tapsot kapott érte, boldog meghökkenéseket, s nyert, mivel volt bátorsága. A Csokits- nak írt leveleiben drámai, helyenként a hisztériát súroló élénkséggel sürget, kérlel, könyörög, hogy üzenetét, helyesbítéseit, új elgondolását, kéziratát, telefonjait továbbítsák, cikázó utazásai közepette is fejlődjék a könyv, s benne az a költői alak rajzolódjék meg, amelyet a három költő - legbelső okoknál fogva - oly fontosnak tartott. Különben (a kezdetben „Kedves”, majd végig „Drága”) Csokits könyvének másik nagy, s nem kevésbé Pilinszky személyéhez fűződő izgalma épp a fordításkötet elkészültének folyamata. A helytálló kifejezésekért folytatott nyelvi küzdelem, a tartalmak dilettáns átlagosságát vagy a félreértett sorokat elutasító szakmai tisztesség, az évekig tartó pepecselő munka, ahogy a magyar szavak jelentése közeledett az angol szavak megfelelő jelentéséhez, a szószerinti fordítás követelménye külön-külön s végül egybefogva kellett ahhoz, hogy ez a kedvező visszhangot kiváltó verskötet megszülessék.

A Csokits-könyv fájdalmas azért is, mert végigkövethetjük benne a költő magánéletének egyes eseményeit, amelyek boldoggá tették őt, reményeket ébresztettek benne, majd (törvényszerűen, s majdnem némán elviselt) csalódásokat. Sokan ismerték vagy ismerni vélték a költő összetett személyiségét, roppant törékenységébe ágyazódott roppant erejét, fóllobbanásait s egyben alkalmatlanságát a hosszú égésre, a végleges megnyugvásra irányuló vágyát s elő-előtörő nyugtalanságait, állhatatosságát és hiszékenységét, magával ragadó realizmusát és hajmeresztő vállalkozásait. Lassan, majd rohamosan fogyó energiáiból nem tellett, nem telhetett mindenre. A szó szoros értelmében országos megrendülést váltott ki halála. Ma, majd tizenkét évvel halála után újra fólrémlik előttünk Csokits János könyvében az izgatottan fiatalos Pi- linszky-arc a szemében hordozott rezzenetlen nyugalommal, amelyet a világ nem tud megadni. Tudjuk róla (s tőle), nekidűltve hátát az Arany-Bach-féle s -formátumú óriás szellemi cserépkályhának, magának is csöndes öregséget szánt. Ezt nem kapta meg. Megkapta viszont a költészet legjobbjainak kijáró s vitathatatlan elégtételt: legtisztábban tulajdon költészete igazolja őt.

(Századvég Kiadó, 1992)

350