Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Pomogáts Béla: Gyökéren termett gyümölcs - Hegyi Endre költészetéről
POMOGÁTS BÉLA Gyökéren termett gyümölcs- HEGYI ENDRE KÖLTÉSZETÉRŐL Hegyi Endre: származása, pályakezdése és a költészetét meghatározó élmények, tapasztalatok következtében erdélyi költő. Pontosabban elfelejtett erdélyi költő, akinek munkássága, annak ellenére, hogy három önálló verseskönyve is napvilágot látott, szinte semmiféle visszhangot nem vert. Midőn hozzákezdtem volna ehhez a rövid arcképvázlathoz, amelynek éppen az a szándéka, hogy néhány figyelemre és emlékezetre méltó verset kiemeljen a feledés sűrű homályából, megpróbáltam tájékozódni néhány kézikönyvben, s magam is megdöbbentem azon, hogy az irodalomtörténet-írás és a kritika milyen közönnyel haladt el Hegyi művei mellett. A Benedek Marcell szerkesztésében a hatvanas években közre adott Magyar irodalmi lexikon, a hatkötetes akadémiai irodalomtörténet, az ugyancsak hat kötetből álló, 1945 utáni irodalmi összefoglalás, továbbá az 1989-ben megjelent Kortárs magyar írók kislexikona a nevét sem említi, 1986-ban kiadott Fenyőtűhöz című kötetét ugyan föltünteti az Országos Széchényi Könyvtár irodalmi és irodalomtörténeti bibliográfiája, ám minden kritikai visszhang nélkül. Egyedül a Balogh Edgár-féle Romániai magyar irodalmi lexikon 1991-ben megjelent második kötete rögzíti azt, hogy egyáltalán élt és dolgozott. Ez a visszhang- talanság és közöny már-már feltűnő. Lehet, erdélyi költői sors, hiszen az 1918 után önálló útra kényszerült erdélyi magyar irodalom látható felszíne alatt több olyan költői életmű is rejtőzködik, amelynek elmerülését nehéz megérteni, s amely felfedezésre vár. Olyan költőkre gondolok, mint az első (irodalomalapító) nemzedék köréből Szombati Szabó István, Bárd Oszkár, Finta Zoltán, Maksay Albert, Ormos Iván, Pakocs Károly, a második nemzedék köréből pedig Derzsi Sándor és Varró Dezső. Ez utóbbiak nemzedéktársa Hegyi Endre is. Mindenekelőtt lássunk néhány lexikoni adatot. Hegyi Endre borongás történelmi emlékekkel megterhelt tájon: a Szatmár megyei Nagymajtényon született 1916. április 9-én. Nagykárolyban járt gimnáziumba, a kolozsvári egyetem bölcsészkarán 1942-ben szerzett magyar-román szakos tanári diplomát. Doktori értekezését Szász Gerő élete és irodalmi munkássága címmel a múlt század népszerű református papköltőjéröl írta. Ezután egyetemi gyakornok és újságíró, az Erdélyi Helikon, a Pásztortűz és a Keleti Újság munkatársa. Rövid ideig a Márton Áron által alapított Erdélyi Iskola című neveléstudományi folyóirat szerkesztője (itt Illyés Elemérrel, az erdélyi magyarság nyugatra szakadt krónikásával dolgozott együtt). Verseit Dsida Jenő fedezte fel, így jelent meg 1938-ban első: Napóra című kötete a kolozsvári Minerva kiadónál, majd 1942-ben Címer című verseskönyve a Pásztortűz gondozásában. Midőn Erdély egy része 1940 őszén visszatért az anyaországhoz, Hegyi Endre annak a fiatal írócsoportnak a körébe került, amely a Termés című évnegyedes folyóiratot jelentette meg. Jékely Zoltán, Szabédi László, Kiss Jenő, Bözödi György, Asztalos István és Mikecs László neve jelezte ennek a folyóiratnak a minőségét. A Termés köre hozta létre 1942-ben az Üdvözlégy szabadság című antológiát, amelyben Derzsi Sándor, Horváth Imre, Horváth István, Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Szabédi László és Varró Dezső versei mellett Hegyi Endre tizenhárom költeménye is megjelent. Ez az antológia a nagy történelmi változást - két ország találkozását - köszöntötte, és az erdélyi magyarság történelmi tapasztalatainak adott hangot. 351
