Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Lőrincz Zoltán: Az apostolok szomorúak!? - Kisléghy Ádám szombathelyi kiállításáról

mind elrejtőztek a barlangokban és a helyek szikláiban ... mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?” (Jel 6, 15-17) És ki állhat meg? - kérdezi a művész is, a kép embrióra emlékeztető ornamense utal Isten az egész életet átfogó ítéletére, de egyben az emberiség eredendő bűnére. ...és ki állhat meg? — kérdezhetnénk tovább, a művész egyértelmű válaszát megtalálhatjuk az „Athosz” kompozíción: a hűségesek. A festményen ezért található a kutya, mint az emberiség hűséges kísérője. A motívum viszont megtestesíti a béke, az igazság, az igazságosság, az irgalmasság isteni tulajdonságokat is. A kép témája és tartalma hitvallás a hűségről. A festmény személyes élményből táplálkozik, amely tovább fokozza szuggesztív erejét és teszi a kiállított művek talán legkvalitásosabbikává. Az ülőfülkék ritmikus felsorakoztatása az orthodox kolostorok időtlen zártságát idézik. A szerzetesek szinte foglyai a térnek, a kompozíciónak, de egyben az örökkévalóság szimbólumaivá, a békesség apostolaivá magasztosulnak. Különösen a bal oldali egyedüli, magára maradt, a világtól elfordult figura, aki tekintetében hordozza az Istentől kapott titok megértésének és megtapasztalásának nyomasztó felelősségét. Pillantásával átfogja a világot, a világmindenséget, ugyanakkor kissé félénken, a fülke mélyébe húzódik, de sóvárogva hívogat, a művész ezt letapogatta, nyomatát adta, hogy nem egy rátét cselekedetről van szó, hanem az életét szervesen meghatározó, Istenből táplálkozó létről, ott Athoszon és itt a művésznél a jelenben.

A kompozíció egyben átmenetet jelent Kisléghy másik alkotói korszakába. Az előző periódus tobzódó fájdalmával, nyugtalan formaadásával, a színek kiáltó egymás mellé szelídítésével szemben a klasszikus barokk másik ellenpólusát a komoran hűvös, a meditatívan biztos pontot kereső időszak vált fel. Ennek a periódusnak első alkotása

320