Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Bogdán László: Az elmaradt párbaj (novella)
BOGDÁN LÁSZLÓ Az elmaradt párbaj 1987. április 24-ről 25-re virradó éjszakán nagyon különös álmot láttam. Az eleje - mindjárt kiderül honnan és meddig - már azelőtt is többször visszatért és az ismétlésekben hangsúlyozódott, de egy adott ponton - meglátjátok majd hol! - mindég megszakadt: felriadtam, dobogó szívvel feküdtem ágyamban, még arra is képtelen voltam, hogy felkattintsam az éjjelilámpát. Később persze visszaaludtam, de ez az álmom soha nem folytatódott. Az emlegetett éjszakán azonban igen! Pedig ezúttal, erőt véve csüggedésemen, elszántan nyúltam a kapcsoló felé. A fényben hunyorogva a plafon ide-oda cikázó, bazudozó repedéseit hosszasan elnézegettem, olvashattam is valamit (hogy pontosan mit is, arra már nem emlékszem, lehet egy részletet Márai Naplójából, vagy egy passzust Bibó tanulmánykötetéből, esetleg egy Poe-novellát, ezek a könyvek bevertek kisasztalomon ágyam mellett). Végül megnyugodtam valamelyest, eloltottam a lámpát, jobb oldalamra fordulva szinte azonnal el is aludtam és álmom ott folytatódott ahol ébredésemkor megszakadt, mintha csak moziban ültem volna, ahol filmszakadás vagy egyéb technikai hiba miatt darabidőre megszakad a vetítés, de a szorgos gépészek összeragasztják a szalagot, megtalálják a hibát, aztán sötét lesz a teremben megint, s a kimerevedő komikus állókép meglibben, átadja helyét egy másiknak, egy harmadiknak, felgyorsul ismét az egész, a mozgás - az élet! - látszatát kelti megint minden. És most az álmom kezdetéről. Én ebben az álomban repülök. Kívülről látom magam s ez azért mindenféleképpen különös, nem? A levegőben lebegek, a Paradicsom felett. Paradicsomnak városom egyik kisebb, elszigetelt városrészét nevezték még régebb, a hely közvetlenül a város büszkesége, a Textilgyár mellett volt található, és bolgárkertészeiről, illetőleg e bolgárkertészetekben termelt kiváló minőségű paradicsomairól volt híres. A gyár vezetői ezen a területen építtettek egy tucat ikerházat, jobb munkásaik részére, rájöttek (már akkor!), hogy mennyi előnye van annak, ha a szakmunkásgárda a város mellett lakik és nem kell utazgatásokkal - ingázással - töltenie a drága időt. Nagyapám gépész volt a gyárban és az egyik ilyen ikerház bal oldali részében lakott, népes családjával. Álmomban a ház fölött lebegtem, kisgyermek voltam megint: nyolcesztendős, zöld ördögbőr rövidnadrágom bal oldali pántja lecsúszott, kigombolódott és úgy lebegett utánam a tiszta levegőben, mint egy furcsa farok, vagy mint egy törött szárny. Ha jól emlékszem, ennyi idős koromban már tudtam úszni - az Oltra jártunk s ott gyakoroltunk áprilistól októberig, logikus tehát, hogy amolyan tajbatag mellúszó mozdulatokkal 303
