Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Méhes Károly: A szavak, Március, A bánat egy nagy kóceráj (versek)
A bánat egy nagy kóceráj Egy telesírt nájlonacskót dobott le a negyedikről, majdnem úgy, mint a rossz gyerekek, valami mást megtöltve vízzel... Szentimentális leszek, gondolta, ahogy hullott az acskó, lobogott belőle a könnye, mozdulatokat tett, mint egy szecessziós korlát, forró bánatom beteríti az utcát, mint Moszkvát a hó, ilyeneket is mondanak a rossz gyerekek, nézett utána szülő szemeivel, hogy’ toccsan, freccsen szét, ha ő maga ugrik, akkor se ússza meg másképp, durr!, szinte robbant, s a leszegett fejű, szürke, munkába-igyekvők hátratántorodtak, először kabátjukra néztek, aztán fölfelé, ahol ő... mit csinált? lesett? ugrált?... nem, békén volt, elképzelte a nagy járdafoltot, s tenyerét a puszta betonfalnak szorította. 287
/
