Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Sajó László: Húsvétvasárnap (vers)
SAJÓ LÁSZLÓ Húsvétvasárnap magam sem tudom hogyan történhetett feküdtem a huzatban tegyen velem a szellő amit akar csodálatosképp napozó lepedők csapdostak arcul futottam ahogy bírtam elestem beütöttem fejem egy kőbe nem emlékszem semmire csak a föld szagára mikor magamhoz tértem valami rovar szemébe nézve hosszan vártam csobbanjon végre a felismerés ahogy fölültem azonnal megéreztem közelemben a jelen létet nyálamban keveri színeit felhő árnyéka hangyák vonulása aranyeső aranyeső fürtökben lógó férgek nem hittem volna találkoztunk keresztutaknál félrebillent fejjel mosolyog leheveredek lábai elé morzsáim megosztom a hangyákkal nézem ahogy a papírt vonszolják az életen át jött egy ember azt mondta feltámadt ha nem hiszem nézzem meg körme alatt a földet én ezen csak mosolyogni tudok nem értem miért nem boldogok hónaljukban szárnyenyv illata egész életükben ki sem mozdulnak testükből bámulnak reménykedkve kifelé leng bennük iszamós kötél poros galambok rebbennek végignézek vidékükön ablaktisztások küldenek fényjelet az ég felhőtlen távolabb kutyaugatás itt állok vasárnap délben iparvágány és földút kereszteződésében a hátad mögött ugyan mit hirdessek fehérre festett lepedők drapériája előtt a hirtelen feltámadt szélben a hús sötétsége eloszlik csontok világossága ragyogja be a földalatti termeket 288
