Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Vasadi Péter: A fal (vers)
a csúcsponton fölizzik, de értelmes már hangzóként is, s eltűnőben is az marad. De a léthez legközelebb a személyiség áll, nem az értelem. Noha személyiségnek az értelem - föltétele. A személyiség a létet mondja ki, az értelem csak azt - hogyan. Ezért az értelemről úgy is beszélhetünk, mint ami hallhatatlan burka a személyiségnek: vagyis a személyiség (szívként) lüktet az értelemben. Itt ez a Fal. Nem azt akaija-e megértetni velünk, hogy súlya alatt, akár egy égi-földi présben izzadjuk ki ősiségeinket? Miket szétrombolt s törmelékeit is hagyta elmerülni a történelmi félelem? Az ellenőrizetlen rosszakarat? A lélek lomhasága, mely a döntő pillanatot, a mindennap föltisztuló ködöt, a létünket keresztező lét üdvözletét, az arcokat, a végtelen e tükreit és a másik szavát, amelyben őrtüzek lobognak, az éjszakák fájdalmas nyögéseit, könyörgő ember koldus-csöndjét, ionizáló jóság árját veszni engedi? Az ember kozmikus tolakodása? A kitanult ravaszság mesterfogásai? A barbár jóllakottság? Kímélet nélkül falja már magát. A meghasonlás, ahogy meztelenül villog a kirakatban? A szellem trónján illegő buta? Földrésznyi suttogás, amely országot döntöget és sarlatánnak ad pásztorbotot? A tébolyodott hatalom-ipar? Vagyonnal fölszerelt élcsapatai népeket szorítanak sötétbe, s reflektorfényben csillogtatják hamis próféták dús sörényét. S Walpurgis-éjt forgatnak didergő Betlehem körül. Az okádásig megtömött belek? A telhetetlenség, amely verébből bűvöl keselyűt? Éjjel-nappal bagzó duhajkodás? Szmokingos gyilkosok, akik koronás szállodákban ágyúkkal alszanak? A mindenféle részegség rimái s ősz- sörtés professzorai? A hitetők? Szellemkedő csalók? Embernek álcázott pókok, bakok, polipok, vakondokok? Minden bűnünk, ahogy lassan s dicsfényben emelkedik? 275
