Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Hamvas Béla: Babérligetkönyv (részletek)

le. Ez persze csak olyan embereknek szól, akik tudják, hogy a halál nem megsemmisülés.

A növény két világban él és kettőt köt össze: a föld alattit, azt, ahol a halottak vannak, ahol az anyag van, és a fold felettit, ahol a lelkek vannak s ahol a szellem van. Ezért a növényi lét nyílt, olyan, mint a híd, vagy a kapu, nyitva kifelé és befelé, felfelé és lefelé. Nyíltabb mint az emberé, aki a földtől már elvált és a föld alatti sötétség felé tehetetlen. A virág, mint a növény szellemi szerve, lélekszimbólum. A sötét rész, a gyökér, a halottaké, akiknek teste lent van; a virág, a világos rész, a halottaké, akiknek lelke fent van.

Amikor az ember a sírra virágot tesz, áldozatot mutat be. És: „az ember minden esetben azt áldozza, aminek az áldozatot bemutatja.” A virágot áldozni annyi, mint a virágot áldozni és a virágnak áldozni. A léleknek. A lélek feláldozza magát a léleknek. Lelkem érintkezésbe lép a halottak leikéivel. Ez a menyasszony és a halott rokonsága. Mind a ketten a nyílt lét szimbólumai, akiken keresztül a lét szabadon jár onnan ide, s innen oda, mint a hídon, akik itt vannak, de túl is vannak, akiknek léte az élet határán átnyúlik s akik életüket az örök földöntúli forrásból merítik, mert lelkek. Ahol az élet kitágul és átlép a merő földi jellegen, ott mindig virágossá válik, így válik virágossá a természet tavasszal, amikor túllép a határon, amelyet az anyag tele vont neki. így a halott és a menyasszony. A mezőn virágot szedni túlvilági foglalkozás, realitásfólötti és veszélyesen anyagtalan. A lélek önmagát szakítja le és megnyílik a világ felé, ahol nincs határ. Önmagát fonja koszorúba. A koszorú, a csokor pedig a korona, az aura, a nap, a megdicsőülés a lélek visszaérkezése az eliziumi boldog mezőkre, a paradicsomba, ahol újra virággá válik.

Az előbbihez még egyszer visszatérve, az ember most már jobban érti, hogy a menyasszony, akinek a férfi virágot hoz, miért jelenti a nászt, a nyílt létet, ahol a férfi nővé lesz, a nő férfivá s így nem áll meg a határnál, amelyet a természet szabott - olyan kerek, körszerű, mint a világ, mint a nap, mint a koszorú, együtt van élet és halál, férfi és nő, ahogy a szerelemben együtt van, az öröklét: a születés, az élet, a meghalás és újjászületés. A virág az egyetlen jel, ami ezt a nyílt létet jelenti és jelentheti s amikor a nő a virágot elfogadja, a neki bemutatott áldozatra kezét kinyújtja, így szól: nyíljunk ki egymás felé s kössünk össze minden létet egymásban. Milyen különös, hogy az emberi nász csak azt nyitja meg, ami lent van. Ezért bújik elő aztán a szörnyeteg. A szörnyeteg nem egyéb, mint a gyökér, amely csak gyökér, semmi egyéb, a sötétben él, nem hajt virágot és nincs is rajta virág.

*

Három évig olyan kerti házban laktam, ahol ablakom alatt jázminbokor nőtt s a szomszéd kertben olajfa. Május végén, amikor a jázmin és az olaj virágzott, mintegy két héten át, a nyitott ablakon szüntelen dőlt a jázmin és olaj illata. Néhány napig bódultán és kábultan, az illattól a szó szoros értelmében mámorosán éreztem a halottak párolgását, a túlvilágról áradó lét észbontó erejét. Különösen hajnalban, a legnagyobb csend idején, egy és három között volt

242