Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Hamvas Béla: Babérligetkönyv (részletek)

valaki azt mondja: nemes, - hunyorgatva válaszol: én tudom. Ő az, akit az élet megtanított. 0 az, aki az iskolát kijárta. Megtanulta azt, ami közönséges és aljas és alattomos. Fontos, hogy túltegyen a csalókon és a sikkasztókon, és a hazugokon, és az útonállókon, és a terroristákon. S amikor az első nemzedéken túltett, olyan gyermeket nevelt, aki rajta is túltett. A következő nemzedék ezen is túltett, és az erre következő még ezen is. Végül a gazságban, piszokban, rondaságban és erőszakban mindenki olyan tapasztalt lett, hogy egymás eszén már nem tudtak túljárni, egymást nem tudták becsapni és nem tudták egymást hátulról leszúrni. Most már egymásnak egyetlen szavát sem hitték el, egymásról csak ordináré erőszakot feltételeztek, semmi mást. Az győz, hitték, aki nagypbb gazfickó és elkövetkezett az idő, amikor mindenki egyforma gazfickó lett. így aztán az államok fölött úrrá lett a rendetlenség és már a bennfentesek tudása is csődöt mondott. Mindenki olyan reális lett, hogy semmit sem hitt el. íme az ártatlanságát vesztett bukott emberiség, amely azt hiszi, hogy a benne levő romlottság értelem. Ezért mondják a régiek, hogy a hatalmat ilyenkor egy parasztra kell bízni, mert a paraszt még nem romlott; ezért mondják, hogy a hatalmat egy vademberre kell bízni, mert a vadember ártatlan; ezért mondják a még régibbek, hogy a hatalmat egy asszonyra kell bízni, mert az asszony tapasztalatlan. A világot ismét a romlatlanra, az ártatlanra és a tapasztalatlanra kell bízni. S ezért mondom én, hogy az uralmat egy ötéves gyermekre kell bízni, mert a gyermek nem reális. A gyermek nem korlátolt, nincsenek elvei, nem tud se jóról, se rosszról, csak nevet és játszik. A játék pedig a legnagyobb misztérium: ez a szellem gyengédsége. A gyermeknek van szíve és nincs előítélete, nem ismeri a hatalmi viszonyokat és az uralmat hamarabb unná meg, semhogy megbukna. Milyen megkönnyebbülés! A realitásban meghülyült szív után végre valaki, akinek nincs tapasztalata, hanem kedélye, akinek nem az élvezet a fontos, hanem az öröm, nem a hatalom, hanem az igazság, - nem a vagyon, hanem a szépség. Láttál már gyermeket a homokban ülni és játszani? Nincs nála komolyabb lény. Több: nincs szakszerűbb. Amit tesz, azt jó szívvel és odaadással teszi. Isten elemi alkotó szenvedélye még frissen él benne. Ha Isten reális lett volna, csak gyárat, bankot, hivatalt, tudományt teremtett volna, de sohasem: virágot, éneket, szép leányt és verset. De hála legyen Neki, Isten nem reális. A gyár, a bank, a hivatal, a tudomány nem egyéb, mint az elbukott emberiség alkotása, mert elvesztette és nem érti a virágot, a szép leányt, az éneket és a verset. Nem hiszem, hogy Isten okos; ellenben tudom, hogy Istennek van szíve, hogy harmatos és üde és kedves, mint egy gyermek. Isten játékai vagyunk és az van hozzá a legközelebb, aki játszik. Mi lenne, ha neki is előítéletei lennének? Ha korlátolt lenne és elfogult? Ha ravasz lenne és rosszhiszemű és gyanakvó és bizalmatlan és hátsó gondolatai lennének? Mi lenne, ha reális lenne? Gyermekkirályt választanék és hozzá küldeném a bölcseket, a katonákat és a minisztereket, hogy tanuljanak tőle, nem tapasztalatot, hanem, hogyan kell a dolgokat komolyan venni. Különbséget tenni jó és rossz között? - Nem, örülni annak, ami van. Hasznot várni? - Nem, szépet csinálni. Dolgozni? - Nem, játszani. Boldoggá tenni az embereket? - Nem, szeretni őket. Tapasztaltnak lenni? — Nem, tapasztalatlannak maradni és ártatlannak, irreálisnak és elfogulatlannak, gyengédnek és rom236