Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HAJNÓCZY PÉTER EMLÉKEZETE - Diószegi Olga: Közös vonások Malcolm Lowry és Hajnóczy Péter műveiben (tanulmány)
legíti reggeli sétáin. E mágikus energiák aktivizálásával kitágítja az idődimenziók egymásba vezető rését. Ekkor feleségének látomása támad, melyben feltűnik előtte a közeli jövő, ám nem folyamatában, hanem szimultán, ahogy figyelme az egyes idődimenziók között ugrál. A történet folytatása igazolja ezeket a látomásokat. Az itt kitapintható időfelfogás analogikus azzal az időelmélettel, melyet J. W. Dunne fejt ki „An Experiment with Time” (Kísérlet az idővel) című művében. Dunne szerint az idő egymásra merőleges dimenziók sorozatából áll. Minden dimenzióban egy hipotetikus megfigyelőt helyez el, aki a saját és a nála alacsonyabb dimenziófokozatban lévő idősíkhoz tartozó tér egy kis darabját látja át abban az irányban, amerre az általa átlátható idősíkok haladnak. A három térdimenziós világban élő ember, aki számára az idő a negyedik dimenzió, csak egy irányban, a számára elérhető idősík irányában érzékeli az idő múlását, tehát ő egy irányba, a múlt felől a jövő felé halad, így a jövő számára ismeretlen. Az eggyel magasabb szinten lévő megfigyelő számára az idő már erre az idősíkra merőlegesen is kiterjed, így az első dimenziót is átlátja múlttal, jövővel együtt. Az egymást sorozatban, szeriálisan követő idődimenziók így a végtelenségig folytatódnak, a nagyobb dimenziószámú magában foglalja a kisebbet. A végtelenségben a végső szemlélő, az Isten áll, aki átlátja és magában foglalja az egész időt. A többi megfigyelő az ember saját lelkében lakozik, és így, ha az embernek sikerül eloldoznia figyelmét tapasztalata közvetlen tárgyától, az első idődimenziótól - ami legkönnyebben álmában következik be -, bepillanthat a többi idődimenzióba, és megláthatja a jövőt (vagy a múltat). Hajnóczy nem olvasta ezt a művet, de szeretett az idővel kísérletezni. Malcolm Lowry azonban olvasta, és nagy benyomást tett rá. Át a Panamán című kisregényében a zsiliprendszer őreit ilyen megfigyelőkként ábrázolja, a csúcson a végső megfigyelővel, aki kicsinyített makettként mindent lát. A Vulkán alatt tér- és időszerkezetét is e felfogás szerint alkotja meg, a világot ciklikus körforgásban ábrázolva. A Vulkán alatt és A fűtő között is találni analogikus hasonlóságokat. Kolhász Mihály mint fehér mágus, aki a tűz éltető erejét embertársai javára tudja fordítani, a Vulkán alatt Konzulához hasonlóan misztikus csatát vív. Geoffrey Pirmin - akinek a családneve szintén azt jelenti, hogy fűtő —, azonban — Lowry elmélete szerint - fehér mágusként rosszul sáfárkodott a rá bízott varázserővel, és így fekete mágus lett belőle: a tűz pusztító erőként van jelen az életében, és végül is Tartarosz, a pokol tüze vár rá. Hajnóczy elbeszélésében a fűtő a tűz élesztője és egyben a testében égő tűz képviselője. Kifelé és befelé is meg kell küzdenie romboló erejével: a tüzet uralma alá kell hajtania. Ezt a szimbolikus tettet sikerül véghezvinnie: kikerüli a tűz pusztító erejét, nem gyújtja fel magát, saját belső tüzével pedig lázadás helyett a természetet melegíti, hogy előbb jöjjön el a tavasz. Az elbeszélésben a tűz, mint Danténál, fölfelé, saját égköre felé törekszik. így juttathat el üzenetet I. István királyhoz a mennybe. Azáltal, hogy Kolhász ezt a levelet Magyarországra címzi, a mennyekben lévő, tehát virtuális Magyar- országot tekinti hazájának, elutasítván az igazságtalanságok földjét. A tűz Malcolm Lowrynál is misztikus hordozóelem: Laruelle ösztönösen elégeti barátja, a Konzul levelét, s így az a földön csak porhüvelyét hagyva valószínűleg címzettjéhez, Yvonne-hoz száll a csillagok közé. Ha a társadalomfilozófiai síkot nézzük, azt látjuk, hogy a lázadást a szereplők maguk és az író (aki egybeolvad a narrátorral) minden eszközzel igyekeznek elfojtani. A társadalmi igazságtalanságok miatt érzett gyűlölet nemkívánatos jelenségként lép fel. Kolhász, az elszenvedő, maga is küzd kirobbanása ellen, a konfliktust pszichológiai síkra tereli. így tulajdonképpen társadalomlélektani síkról beszélhetünk inkább, a kettő annyira összefonódik. A szöveg szintjén a stilizált, példázatszerű előadás, a hivatalos szövegékből átvett és közhelyekkel tűzdelt párbeszédek álarcként, takaróként fedik és tompítják az indulatokat. Az olvasó felé az elbeszélés objektív hangja emel gátat a nyers indulatok elé. Az író, a lázadó szereplő és a többi szereplő izolálni igyekszik a tüzet, hogy elfojthassa. így Kolhász nem gyűjt maga köré harcoló csapatot, mint 232
