Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - HAJNÓCZY PÉTER EMLÉKEZETE - Diószegi Olga: Közös vonások Malcolm Lowry és Hajnóczy Péter műveiben (tanulmány)

népbetegség. A pszichikai megbetegedés és az öngyilkosság azért olyan gyakori, mert a konfliktusokat társadalmi síkon nem lehet megoldani egy zárt, önkényuralmi rendszerben. Kolhász Mihály azonban mindkét szakadékot kikerüli, visszatér munkahelyére, visszahívja családját, megtörik, megjuhászodik, indulatait pedig kora reggeli sétákban vezeti le. Csendes, magában motyogó lesz.

Ha a felszíni történet realitástartalmát vizsgáljuk, rá kell döbbennünk, hogy a konfliktus abszurd, értelmetlen. Az értelmes cselekvés lehetetlen, a körülmények szorításából kijutni lehetetlen, a kommunikáció lehetetlen; a beszéd vontatott, nem egyéni. A cselekmény nem bontakozik ki: Kolhász nem képes otthagyni a munkahelyét és a családját, nem képes felgyújtani önmagát, a levelek nem jutnak el a címzettekhez. A történet nem életszerű - színpadias. A szereplők különféle pózokat jelenítenek meg, üres klisékben beszélnek, bábuszerűek, ugyanakkor az élet nyers darabkáit viszik színpadra. A konfliktusok nem vezetnek összecsapáshoz, a csúcsponton egy-egy banális életfunkció léggömbje pukkan el (orrfújás, szellentés), vagy groteszk gesztusokban fulladnak ki a törekvések (nyelvöltés, reggeli séta orrfújással). Bár a mű nem csupán abszurd, az abszurd elemek át- meg átszövik.

Kleist történetében az igazságvágy legyőz mindenféle erkölcsi megfontolást, patologikusán túlburjánzik, esztelen és véres bosszúba, katasztrófába és bűnbe kergeti Kohlhaast. Hajnóczy hőse, a fűtő, pacifista lázadó. Az őt hatalmába kerítő igazságeszme teljesen letisztult, éteri absztrakcióként jelenik meg, mely a valóságban nem tud realizálódni, így hasonlóan patologikus rögeszmévé hatalmasodik, és az őt egyedül képviselő Kolhász Mihályon tölti ki pusztító erejét, míg végül visszatér a földről az eszmék világába.

A huszadik századi Kolhász Mihályban tizenhatodik századi elődje tér vissza. Kor által meg nem határozott lényegük azonos. Az író többféleképpen érzékelteti, hogy itt mintegy reinkarnációról van szó. A névazonosságon túlmenően koruk is nagyjából azonos, ugyanazok a reakcióik. Kolhász kezdetben tévedésnek tulajdonítja az igazságtalanságot, és mikor a törvényhez többé nem fordulhat, tekintélyes hatalmasságokhoz apellál jogorvoslatért, közben a maga részéről felbontja a társadalmi szerződést és tetlegességhez nyúl - a tizenhatodik és a huszadik században egyaránt.

A történet mögött metafizikus, ezoterikus világfelfogás áll. E felfogás szerint a világ körkörös felépítésű, az égkör 12 csillagképe szerint forog, így az egyes fázisok letűnnek, majd visszatérnek; ugyanígy eltűnnek és visszatérnek az egyes személyek a lélekvándorlás törvényei szerint. A világ az örök visszatérés elvén működik, a lélek halála után megdicsőül vagy elkárhozik. A különféle eszmék az egyes személyekben monomániákként testesülnek meg. Az eszmék, szellemi erők, démonok és egyéb nem anyagi szubsztanciák áramlását fekete és fehér mágiával befolyásolni lehet. A fehér mágia üdvözítő, és a jó erőit szolgálja, a fekete mágia pedig az alvilág erőit mozgósítja, és a hős romlását okozza. E világfelfogás alapján, azt illusztrálva írta meg terjedelmes regényét, a Karnevált, Hamvas Béla. Az ö művében azonban a világnak ez a mechanizmusa didaktikusán ránehezedik az élet egyéb szféráira, és a regényhez írt kommentárok, amelyek a művön belül is éreztetni kívánják a szeriális dimenziók struktú- í'aszervezö meglétét, még programszerűbbé teszik művét, és így az egész merev, embertelen benyomást tesz, nem annyira művészi alkotás, mint egy világfelfogást, filozófiát magyarázó metafikciós programregény.

Hajnóczynál azonban az elbeszélésnek ez a metafizikus rétege nem tolakszik előtérbe. Az események végső magyarázataként mindvégig rejtve, a felszín alatt marad. A történetbe a főhős és felesége pszichikai folyamatain és konfliktusain keresztül szűrődik be, az elbeszélés többi rétegével komplexen kapcsolódva, mindvégig alárendelve az esztétikai, művészi célnak. Kolhász Mihály, miután racionális eszközökkel nem tud érvényt szerezni igazának, de igazságvágya monomániásan elhatalmasodik rajta, fehér mágiához folyamodik, üzenetét a tűz által, szimbolikusan juttatja el a címzettekhez téren és időn át, majd a benne felgyülemlett mágikus energiákkal a természetet me231